Vári László - Orbán Róbert - Péter László: A Magyarországi Szabadkőművesek Reform Nagypáholya

A Magyarországi Szabadkőművesek Reform Nagypáholya[i]

 

A hazai történeti irodalomban általánosan elfogadott nézet szerint a magyarországi szabadkőművességet az 1900-as években az 1886-ban létrejött Magyarországi Symbolikus Nagypáholy felügyelte páholyok tagsága jelenti.[ii] Jelen írásban Espersit János naplója, hazai és külföldi források alapján bemutatjuk egy másik nagypáholy létezését, működését, felsoroljuk azon tagjait, akikről értesültünk. Mivel a Reform Nagypáholy iratanyaga csak töredékesen és áttételesen maradt fenn, meglehetős tere maradt a hiányzó adatok kiegészítésének feltételezésekkel, s éppen ezért e tekintetben nagy óvatossággal kell eljárnunk. Azonban a különböző, független források mozaikdarabkái rendre beilleszkednek a fokozatosan kialakuló képbe, ami megerősíti eredményeinket.[iii]

Péter László  József Attila makói atyai jóbarátjáról, támogatójáról, Espersit Jánosról megjelent életrajzában 1955-ben először adott hírt, hogy Espersit „1925-ös naplójában beszámol arról, hogy a Klauzál Gábor nevű szabadkőműves reform páholy főmestere.”[iv] Erre hivatkozva számos Espersittel foglalkozó írás megismétli ezt az állítást, de nem gondolják végig ennek a következményeit.

Péter László később, a szegedi szabadkőművességről szóló tanulmányában a következőket írta:

“Espersit János naplójából tudom, hogy 1925 körül ő volt a főmestere a szegedi Klauzál Gábor reformpáholynak (Péter L., Espersit János. Bp., 1955. 41.). Erről az illegális szabadkőműves mozgalomról közelebbit nem tudunk. Csongor Győző szerint az Árpád és a Szeged tagjai »zugpáholynak« tekintették. A Szegedi Hírlap 1929. augusztus 22-i száma még egy hasonlóan ismeretlen páholyt említ Amicitia névvel.”[v]

A Szegedi Hírlapban 1929 augusztusában megjelent két “leleplező” cikkből a két páholynév és Espersit János említése tűnik értékelhetőnek.[vi]

Espersittel sokat foglalkozik a Makó története 1920-tól 1944-ig[vii] című munka, amelynek 611. oldalán közlik a makói József Attila Múzeum tulajdonában levő fényképet Espersit Jánosról, amely őt szabadkőműves főmesteri öltözetben ábrázolja.

A fenti források voltak kutatásunk kiinduló pontjai. Feltűnt ugyanis két furcsaság: 1) Péter László idézete szerint Espersit azt írta naplójában, hogy 1925-ben főmestere volt a Klauzál Gábor páholynak, pedig 1920-ban Dömötör Mihály belügyminiszter rendeletével betiltották Magyarországon a szabadkőművességet. 2) Espersit János nem szerepelt sem a Symbolikus Nagypáholy taglistáin, sem az ennek páholyaival foglalkozó tanulmányokban.

Hogyan működhetett 1925-ben egy szabadkőműves páholy? Péter László (és a Szegedi Hírlap cikkek névtelen írója) részben megadja erre a választ: az Árpád és a Szeged tagjai a Klauzál páholyt „zugpáholynak” tekintették, azaz olyan páholynak, amelyik nem tartozik valamely legális nagypáholy fennhatósága alá. Ezt a véleményt nyilván még a betiltás előtt fogalmazták meg.

Espersit naplójának[viii] az első néhány lapjára a Klauzál páholy működésével kapcsolatosan több levél is be van ragasztva, s Espersit gyakran foglalkozott naplójegyzeteiben a páholy ügyeivel. Ezekből megismerjük számos páholytag nevét,  és az is kiderül, hogy a Klauzál páholy egy nagypáholy kötelékébe tartozott, amelynek más páholyai is működtek Magyarországon, és sejteni lehetett, hogy egy külföldi szabadkőműves rendszer hazai képviselője volt.

A naplóban kétszer is szó esik arról, hogy Espersit az F.Z.A.S. nagypáholy alaptörvényeit  fordította magyarra. Az F.Z.A.S. rövidítés a Freimaurerbundes Zur Aufgehenden Sonne  (Szabadkőműves szövetség a felkelő naphoz) németországi megreformált szabadkőműves nagypáholyt jelenti.

A naplóból kiderül, hogy Espersit János főmester és Jónás Ernő I. felügyelő 1925. november 14-15-én Szombathelyen részt vett nagypáholyuk szövetségtanácsának ülésén.

A szálak tehát Szombathelyre vezettek. A kutatásba itt kapcsolódott be Orbán Róbert, aki rábukkant a Szombathelyi Újságnak, a szabadkőművességet “leleplező” 1913. évi cikksorozatára.[ix] A Reform Nagypáholy megalakulásával kapcsolatos adataink jelentős része ebből származik. A névtelenül megjelent cikkek részben a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy keretei között működő Ébredés páholyról szólnak, míg a számunkra érdekes írások egy másik, eddig ismeretlen nagypáhollyal és a védelme alatt dolgozó szombathelyi páhollyal foglalkoznak.[x] 

A Szombathelyi Újság[xi] ismeretlen cikkírója bőven idéz a szombathelyi „másik” páholy belső anyagaiból, sajnos pontos forrásmegjelölés nélkül, de ifjabb Zimmermann Károly tollából származónak feltüntetve. Ezeket stílusuk és adataik alapján hitelesnek fogadhatjuk el, már csak azért is, mert független források (az Espersit-napló, korabeli szabadkőműves újsághírek, F.Z.A.S. belső anyagok) számos részletét megerősítik.

Zimmermann beszámolója szerint 1910. március 14-én Szombathelyen öt szabadkőműves alapította meg a Horváth Boldizsár[xii] az “Igazsághoz” szabadkőműves páholyt.[xiii] Ezzel egybevág az az Espersit naplójegyzetében szereplő kitétel, mely szerint 1925-ben volt a Horváth Boldizsár páholy jubiláris munkája (összejövetele).[xiv] Ahogy Zimmermann kissé patetikusan írta, az alapítókat a körző hozta össze. Ebből arra következtethetünk, hogy (Zimmermann Károlyról már tudtuk[xv]), építészek voltak. A páholy alapszabályait 1910. dec. 22. dátummal nyújtották be a Belügyminisztériumhoz, ahol 1911. január hó 13-án fogadták el és 1866/1911/V-b. számon került nyilvántartásba.[xvi] Zimmermann gyakran említi ennek 16. §-át, amelynek értelmében belügyminiszteri engedéllyel alapíthatnak páholyokat az egész országban. Ez azért fontos, mert így más páholyok létrehozásához már nem kell újra végigjárni az engedélyezési procedúrát.

A páholyt a szabadkőművesség megreformálása végett hozták létre: „a viszonyok a régi táborban olybá fajultak, hogy az ujabb, egészségesebb, az egyéni érdekek előretolásától jobban ment irány megteremtése okvetlenül szükségessé vált.”[xvii] Ez arra utalhatna, hogy a szimbolikusok közül kivált testvérek alakították, de mivel Zimmermann és a néhány ismert tag nem szerepel a Palatinus-listában[xviii] -, ez a feltevés valószínűleg nem igazolható. Az viszont megállapítható a MOL szabadkőműves levéltárában talált iratok alapján, hogy az Ébredés és Horváth Boldizsár páholyok tagjai között éles ellentétek feszültek.[xix]

A szabadkőművesség hagyományai szerint önállóan nem létezhet páholy, be kell tagozódnia valamely nagypáholy  szervezetébe. Zimmermann beszámolója szerint egy nemzetközi szabadkőműves szervezet, a l'Association maçonnique internationale kancellárja, Édouard Quartier-la-Tente (a svájci Alpina nagypáholy nagymestere) egyengette a szombathelyi páholy útját az F.Z.A.S. felé.[xx] Az 1900-as években számos reformtörekvés támadt a szabadkőműves szervezetekben, s ezek egy része rituális és szervezeti elkülönüléshez is vezetett. Az UGLE (United Grand Lodge of England) csak 1929-ben adta ki regularitási alapelveit,[xxi] amely lezárta a különböző rendszerek közötti közeledés lehetőségét, s ekkor még  Európában a szabadkőműves egységtörekvések megvalósítására szabadkőműves központokat hoztak létre, s ezek egyike volt az AMI.

Az F.Z.A.S. 1907-ben alakult Nürnbergben, és a hagyományos szabadkőműves elvek és tevékenységek megreformálását tűzte ki céljául. Filozófiailag a monizmus talaján állt, a páholymunkákban, rituálékban bizonyos egyszerűsítéseket vezetett be. Gyakran liberálisként és a német Nagyoriens elődjeként említik. Németországon kívül Svájban és az Osztrák-Magyar Monarchiában ill. később utódállamaiban - Ausztriában, Csehszlovákiában, Magyarországon - voltak páholyai. 1923-ban 80 páholyban mintegy 3000 tagja dolgozott. A németországi reguláris (angolszász irányzatú) nagypáholyok a reformok miatt nem ismerték el szabadkőművesnek. Hitler Németországában csak az F.Z.A.S és egy másik kisebb szabadkőműves szervezet állt ellen a náciknak, a reguláris nagypáholyok behódoltak - ám ezzel betiltásukat csak késleltették.[xxii]

A szombathelyi páholy és az F.Z.A.S. egymásra találását segítette Tuszkai Ödön neves szülész-nőgyógyász gyermekorvos is, akit Zimmermann a német nagypáholy „legrégibb magyarországi testvérének”[xxiii] nevezett.

Így „a Freimarerbund zur Aufgehenden Sonne 1912. márc. végén egy országra szóló szabadságlevelet küldött Szombathelyre s az Igazság, a Magyarországi Szabadkőművesek Reform Nagypáholya a Horváth Boldizsár páholy  alapszabályainak 16. §. alapján külsőleg is installálható volt.[xxiv]

A pátens megszerzése után buzgó szervező munkába kezdtek, s hamarosan megalapították Budapesten a Renaissance páholyt és Szegeden a Klauzál Gábor[xxv] páholyt. Espersit naplójában a szombathelyi páholyt a szegedi anyapáholyaként említi.[xxvi] A szombathelyi és a szegedi páholy létrejöttéről a Die Bauhütte szabadkőműves orgánum 1913. augusztus 16-i számában számolt be: „in Steinamanger und Szegedin (Ungarn) zwei Logen errichtet worden.[xxvii] Alapítottak egy bécsi illetőségű páholyt is Gerechtigkeit (Igazság) néven, amely határpáholyként magyar területen - feltehetőleg Szombathelyen működött.

E páholyok létszáma 1913-ban Zimmermann beszámolója szerint összesen 63 fő, ebből 16-an a Horváth Boldizsár, 9-en a Renaissance, 26-an a Klauzál Gábor és 12-en a Gerechtigkeit páholy tagjai voltak.[xxviii]

A Magyarországi Szabadkőművesek Reform Nagypáholyának alakuló nagygyűlését 1912. május 6-án tartották, feltehetőleg a hazai páholyok de facto megalakulása után, hiszen nagypáholy alakításához a szabadkőműves szokások szerint három páholy szükséges. Ezeket a páholyokat de jure 1912/13 telén iktatták be.[xxix]

Ha jobban megnézzük az időrendet, nagy lyukat találunk a tevékenységükben. Zimermann beszámolójából nem derült ki, hogy a Horváth Boldizsár páholy  1910. márciusi megalapítása és az F.Z.A.S. pátensének megszerzése között eltelt két évben mivel foglalkoztak.

Erre az időszakra vonatkozóan a Magyar Országos Levéltár P szekciójában őrzött szabadkőműves iratok között találunk adatokat. 1910. decemberében a szombathelyi szimbolikus páholy és nagypáholy megpróbálta az egyesületek lajstroma alapján ellenőrizni az új páholy alakulásáról szóló kósza híreket.[xxx] Az 1911. május elsején felvett építészeti rajz [jegyzőkönyv] szerint “Janovich főm.[főmester] tv [testvér] beszámol Bókay nagymester tv[testvér] páholyvizsgálatáról és a Horváth Boldizsár egyesülettel folytatott megbeszéléséről, mely szerint a nevezett egyesület tagjai figyelmeztettek, hogy jelenlegi egyesületi kereteik között szkv eknek [szabadkőműveseknek] nem tekinthetők és ha szkv[szabadkőműves] szövetségbe felvétetni akarnak az előírt formák között akár az Ébredés akár kivételesen más -nál felvételük iránt a lépéseket megtehetik.” Ugyanezen páholymunkán tiszta és világos golyózással [egyhangú szavazással] döntöttek dr. Lenk Imre felvételéről.[xxxi]  Lenk Imre ügyvédjelölt a Horváth Boldizsár páholyt elhagyva kérte felvételét az Ébredés páholyba. Érdemes megjegyezni, hogy ő maga nem szólt erről a körülményről felvételi kérelmében[xxxii] és a felvétellel kapcsolatos iratok is csak érintőlegesen említették ezt meg.[xxxiii] Május közepén a soproni Széchenyi páholytól tudomást szereztek arról, hogy a Horváth Boldizsár egylet  több tagja hozzájuk kérte felvételét, s ezt megakadályozandó küldöttség utazott Sopronba.[xxxiv] Május végén az Ébredés páholy vezetői felháborodott hangú levelet küldtek Bókay Árpád nagymesternek, amelyben tiltakoztak az ellen, hogy a Horváth Boldizsár páholy betagozódhasson a Symbolikus Nagypáholyba.[xxxv] Soproni megbeszéléseik alapján kiderült ugyanis, hogy a nagypáholy és Zimmermannék megállapodása alapján Sopronban hét főt felvennének a Horváth Boldizsár egyletből, s őket még aznap második és harmadik (mester) fokra emelnének - amire páholyalapítás céljából lehetőség van -, majd ez a hét mester, most már a Symbolikus Nagypáholy tagjaként, legálisan újra megalapíthatná a Horváth Boldizsár páholyt. Az Ébredés páholy levelében szinte hisztérikusan tiltakozott ez ellen, felemlítve Zimmermannék támadásait a páholy ellen, kilátásba helyezve a páholy megszűnését és számon kérve Bókay nagymester ígéretét, amelyben nemrégi szombathelyi látogatásakor kijelentette, hogy a város keletén csak egy páholy működhet. A nagymesterhez küldött tiltakozásukhoz mellékelték Zimmermann és Bakonyi főtitkár levelezésének másolatát, amelyet a soproniaktól kaptak meg. Zimmermann levelében tiltakozott egy tagjuk, dr. Lenk Imre Ébredésbe való átcsábítása ellen, amire válaszában Bakonyi elnézést kért és elmagyarázta a Symbolikus Nagypáholyba való átlépés olyan módját (Sopronban), amellyel a szombathelyi páholyt kikerülhetik.[xxxvi]

A küzdelem az Ébredés páholy győzelmével ért véget: sikerült megakadályoznia a Horváth Boldizsár második szombathelyi reguláris páhollyá való átalakulását. A páholy 1912-es beszámolója megelégedetten rögzíti, hogy “Páholyunk bölcs vezetésének sikerült az új alakulás mérgét elvenni, az egyesület néhány hasznos tagját szövetségünknek megnyertük, és egyuttal megvédelmeztük szentélyünk kapuit a hangos szóval és itt ott terorista eszközökkel dörömbölő méltatlanok ellen.

A Symbolikus Nagypáholy 1911. június 21-i Szövetségtanácsi jegyzőkönyve szerint Bókay nagymester egy kérdésre válaszolva kijelentette, hogy a Szombathely keletén alakult új páholyt nem lehet beolvasztani, mert nem törvényes[xxxvii], viszont egyes tagjait az Ébredés hajlandó felvenni.[xxxviii]

Érdekes párhuzam, hogy a fenti eseményekkel szinte egyidőben Szegeden az Árpád páholyból kivált szabadkőműveseknek második reguláris páholyként sikerült  megalakítaniuk a Szeged páholyt - annak ellenére, hogy az Árpád páholy az Ébredéshez hasonlóan tiltakozott és igyekezett minden rendelkezésére álló eszközzel meggátolni az új páholy létrejöttét. A nagypáholy mindkét esetben támogatta az új alakulat létrejöttét, hiszen a szervezet egésze szempontjából a gyarapodás, növekedés az elsőrendű érdek. Az új páholyok befogadásának szombathelyi kudarca és szegedi sikere valószínűleg azzal a különbséggel magyarázható, hogy míg Szombathelyen kívülről jelentkezett egy konkurrens páholyalakulat, addig Szegeden régi szabadkőműves testvérek kezdeményezéséről volt szó.[xxxix]

Zimmermannéknak, pontosabban akkor már Tuszkai nagymesternek, volt még egy kísérlete a Reform Nagypáholy betagozódására a Symbolikus Nagypáholyba. A levéltárban megtalálható egy, az átvétel előkészítéséről szóló (feltehetőleg Tuszkainak küldött) levél - sajnos dátum nélküli - fogalmazványa, amelyben bekérik az MSzRN kiadványait és taglistáját.[xl] A tagok névsora egyelőre nem került elő, megtalálhatóak azonban a Reform nagypáholy alkotmánya, az elsőfokú (inasavató) rituálé[xli], mind a három fok kátéja és két támogatott profán egyesület (A szombathelyi kereskedelmi kör és a Sanitas ambulatorium egylet) alapszabálya. A Reform Nagypáholy további különállása mutatja e kísérlet kudarcát, a pontos okokról egyelőre nincsenek információink. Talán ezzel kapcsolatos, hogy a  Symbolikus Nagypáholy 1913. december 13-i Szövetségtanácsi jegyzőkönyvében szó esik a Reform nagypáholyról, amely “alakulás a szombathelyi Horváth Boldizsár nevű zugpáholyból indult ki. [...] A Szövetségtanács a Nagymester t.[testvér] felszólalása értelmében kívánatosnak jelezte, hogy a zúgpáholyba került alkalmas elemeket magunkhoz vonjuk.”.[xlii]

A Reform nagypáholy alkotmányát három alapító páholy (a szombathelyi Horváth Boldizsár, a budapesti Renaissance és a szegedi Kluzál Gábor páholy) nevében készítették. Egy 8 paragrafusból álló fogalmazványát az OSZK kisnyomtatványtárában őrzik.[xliii] A végleges változatot 1913. június 18. dátummal adták be a Belügyminisztériumnak, s 102526-1913/V-a számon került elfogadásra.[xliv] A végső formájában 11 paragrafust tartalmazó alkotmány szerkezetileg hasonlít a szimbolikusokéra, kiegészítve a szabad gondolatra való hivatkozással. A nagypáholy székhelye Budapest, vezetője a 3 évre választott nagymester, elérhető a nagytitkár címén.[xlv]

Az F.Z.A.S. addigi történetét ismertető 1927-ben megjelent kiadványból[xlvi] kiderül, hogy az első nagymester Zimmermann Károly, a helyettes nagymester dr. Wurmfeld Zoltán, a nagytitkár dr. Körösi Aladár lett.

A nagypáholy létrehozásához legalább három páholy kell, a budapesti Renaissance páholyt valószínűleg a fővárosban lakó Tuszkai Ödön hozta létre. Erre utal az a besúgói jelentés, amely szerint: “E páholy szervezési munkálatait 1925-től kezdve dr. Tuszkai Ödön főorvos végeszte. [...] Tuszkayn az új páholy alapításában Ágoston Manó a kispesti Textilipar R.T. vezérigazgatójának is jelentékeny szerepe volt.[xlvii] A Renaissance páholy tagjaiként Ágoston Manót és a textiles gyáriparosokat egy másik belügyminisztériumi jelentés is megemlíti[xlviii], bár ezeknek túlzott hitelt nem adhatunk, hiszen egyébként meglehetős tájékozatlanságról árulkodnak - az elsőben 1925-öt, a másodikban 1935-öt adják meg a megalakulás dátumaként.[xlix] Az F.Z.A.S. története szerint 1913. május 19-én Nagypáholynapot tartott a Reform nagypáholy Budapest keletén, tehát ekkor már működött a Renaissance páholy.[l]

A Klauzál Gábor páholyt feltehetően Kormányos Benő, a jónevű és gazdag szegedi ügyvéd szervezte meg. A levéltári iratok között megtaláltunk egy levelet, amelyet a szegedi Árpád páholy titkára írt 1912 szeptemberében az Ébredés páholynak. Ebben afelől érdeklődött, hogy a szombathelyi Horváth Boldizsár páholy tényleg foglalkozik-e Kormányos felvételével, továbbá óva intik a szombathelyieket ettől a lépéstől, mert szerintük az ügyvéd nem való szabadkőművesnek.[li] Ez a rossz  vélemény azért alakulhatott ki, mert 1909-ben Kormányos Benő az Árpád páholy munkáira arra hivatkozva próbált bejutni, hogy őt Párizsban felvették szabadkőművesnek, viszont erre nézve semmilyen dokumentumot nem mutatott be. A Symbolikus Nagypáholy az Árpád páholy kérdésére válaszolva határozottan kijelentette, nem tudnak felvételéről és hogy “Kormányos semmiféle szabadkőműves összejövetelre nem bocsájtható.”[lii]  A Symbolikus Nagypáholy 1913. február 17-i Szövetségtanácsi jegyzőkönyve szerint “Egy belügyminisztériumilag jóváhagyott alapszabállyal működő zúgpáholy annak idején a Nagypáholynál jelentkezett profán szándékáról tudomást szerezvén, nagyobb összeg kikötése mellett hajlandó volt őt felvenni.”[liii] Itt a zugpáholy nyilván a Horváth Boldizsár páholyra utal, a profán pedig Kormányos lehet, aki mint befolyásos és vagyonos ügyvéd, szombathelyi felvétele után megszervezhette a szegedi reform páholyt, amelynek feltehetőleg főmestere lett. Fia, Kormányos István[liv] egy 1974-es interjúban úgy emlékezett vissza, hogy Szegeden kétféle szabadkőművesség volt, az egyiket 1920-ban betiltották, de a másikat, “ezeknek a nagymestere volt itt Szegeden az apám, ez egy másfajta volt, ezeknek megengedték a működést jótékony asztaltársaság formájában”.[lv] Kormányos Benő talán tényleg volt nagymester is, bár fia visszaemlékezésében kapitális tévedések vannak a szabadkőművességgel kapcsolatban, s az 1960-70-es években a volt szegedi szabadkőművesekről adott ügynöki jelentéseiben is rendre összekeverte a főmestert[lvi](páholy vezetője) a nagymesterrel (nagypáholy vezetője). A Szeged páholy 1913. november 14-i jegyzőkönyvében az szerepel, hogy Kormányos Benő “profán úr” ajánlkozott a Világ szabadkőműves újság számára előfizetőket gyűjteni.

Az F.Z.A.S. 1907-1927 közötti évekről szóló beszámolójában az olvasható, hogy 1913-ban alakították meg Szegeden egy másik páholyból kivált tagok az Amicitia páholyt.[lvii]

1915-ben az F.Z.A.S. belső tájékoztatójában jelent meg Zimmermann összefoglalója a Reform nagypáholy tevékenységéről,[lviii] sajnos a kiadványnak ez a száma hiányzik a bayreuthi szabadkőműves múzeum állományából, és egyelőre máshol sem bukkantunk nyomára. Hasonlóképpen csak bibliográfiai információnk van a Reform Nagypáholy alkotmányának német nyelvű változatáról[lix] és egy a szombathelyi páholyban tartott előadásról[lx].

1916-ra a négy magyar páholy össztaglétszámát 70 főben adják meg. A világháború éveiben megemlítik a magyar páholyok nehézségeit, majd hogy az 1920-as betiltás miatt nem működhetnek. Aztán 1924-ben, minden magyarázat nélkül azt írják, hogy a budapesti, szegedi és szombathelyi páholyokban összesen 74 testvér dolgozik.[lxi]

A további információkat a Reform Nagypáholyról és páholyairól az Espersit-naplóban találjuk az 1925/26. évekről. A naplóból kiderül, hogy a szegedi Klauzál páholyban a szabadkőműves munkarendnek megfelelően rendszeresen munkát (szertartásos összejövetelt) tartottak, inasokat avattak, szövetségtanácsi gyűléseken vettek részt, és a munkát természetesen mindig  vakolás (vacsora) zárta.

Espersit három páholyról számolt be: a saját vezetése alatt álló Klauzál Gábor páholyról, egy másik, Amititia (Barátság) nevű, ugyancsak szegedi páholyról[lxii] és a szombathelyi Horváth Boldizsár páholyról. Az 1913-ban még a nagypáholyhoz tartozó budapesti Renaissance és a bécsi illetőségű Gerechtigkeit határpáholy neve naplójában nem fordul elő. A bécsi páholy feltehetőleg -- a Symbolikus Nagypáholy határpáholyaihoz hasonlóan -- 1920 után „visszatért” Bécsbe,  hiszen ott újra engedélyezték a szabadkőművesség működését. A budapesti páholyról a már említett két belügyminisztériumi jelentésen kívül nem tudunk semmi többet. Günter K. Kodek ausztriai szabadkőművességről szóló könyvében egy szabadkőműves hírlevél alapján közli egy grazi, Mozart nevű páholyról, hogy az a Reform Nagypáholy védelme alá helyezte magát 1926-ban.[lxiii]

Espersit János naplója 1926 elején véget ér, s a szegedi páholyokról az utolsó híreket a Szegedi Hírlapban 1929. augusztusában megjelent “leleplező” cikkek szolgáltatják. Az ezekben páholytagként felsorolt személyek -- magát Espersitet kivéve -- nem fordulnak elő a naplóban szabadkőművesként, tehát ők nagy valószínűséggel egyszerűen a névtelen cikkíró támadásának célpontjai.

Miben különbözhetett a Reform Nagypáholy belső működése a Symbolikus Nagypáholyétól? A Horváth Boldizsár páholy felvételi rituáléjának először a szimbolikusokét választották, majd feltehetőleg az F.Z.A.S. mintájára saját, megreformált változatot használtak. A Szombathelyi Újság ebből közölt részlete[lxiv] megegyezik a MOL szabadkőműves iratai között megtalált szertartás szövegével. (Tehát újságirói manipuláció ezzel kapcsolatban nem történt, s ez megerősíti a többi információ hitelét is.) A rituálé rövidebb és egyszerűbb a szimbolikusokénál, pl. nem szerepel benne a kis és nagy világosság, de a szabadkőműves hagyomány legfontosabb részeit megőrizték.[lxv] Másrészt a szimbolikus és ezotérikus vonások háttérbe szorítása együtt szerepel a társadalom felé fordulással.[lxvi] A saját rendszerüket reform jelzővel, a szimbolikusokét ósdival jellemezték kátéjukban.[lxvii] Szinte egy időben az Ébredés páholy Zrínyi u. 21. alatti páholyházának felépítésével (1912) Zimmermannék is berendeztek egy épületet, a  Rákóczi u. 14. számú ház udvari szárnyát páholymunkáik számára.[lxviii]

A szombathelyi Horváth Boldizsár páholy hozta létre és támogatta a helyi Sanitas egyesületet, amely a nemi betegségek elleni küzdelemet tűzte zászlójára, valamint a szombathelyi kereskedelmi kört, és hasonló profán egyesületek alapítására, támogatására biztatta a többi páholyt is.[lxix]

Látható, ahogy a „kis” nagypáholy szinte mindenben próbálta utánozni a „nagyot”: profán egyesületeket támogatott, határpáholyt tartott fenn, kapcsolatokat épített ki külföldi szabadkőműves szervezetekkel: “Külső összeköttetéseinket illetőleg a francia rendszerű nagypáholyokkal s a világszabadkőművesség központi irodájával s ennek vezetőjével, Quartier la Tente testvérrel Neuchatelben, csekélységem tartotta fenn az öszszeköttetést és három év leforgása alatt circa 50 levelet váltottunk s részünkről három év alatt 80 frankot adományoztunk[lxx] az iroda céljaira, mely tudvalevőleg az összes szabadkőművesi rendszereknek egymással való elismertetésére törekszik.”[lxxi] Megpróbáltak az angol rendszerű nagypáholyokkal is kapcsolatokat kiépíteni, de ezek rendre kudarcot vallottak, a Symbolkus Nagypáholy 1913. december 13-i Szövetségtanácsi jegyzőkönyvében szerepel, hogy a New York-i, 1914. május 23-i jegyzőkönyvben pedig az, hogy az uruguayi Nagypáholy a “Magyarországi Reform Nagypáholy nevű szabálytalan szabadkőművesi főhatósággal nem lépett összeköttetésbe.”. Kanada Ontario tartományi Nagypáholyának 1914. évi beszámolójában betűhíven leközlik a Reform Nagypáholy kapcsolatfelvételt kérő levelét, jót mulatnak a levél gyatra angolságán és persze elutasítják a kérést, mert irreguláris szabadkőműves szervezet küldte.[lxxii]

A Reform Nagypáholy féltékenyen őrizte függetlenségét: „bárminemű azonositás, tagátcsábítás etc. esetén részükről azonnal jelentést teszek Anyanagypáholyunknál.”[lxxiii] Egy dologban azonban nem tudta megőrizni önállóságát. Az F.Z.A.S. részére ugyanis „63x28 K 80 f, összesen 1814 K 40 f-t küldöttünk ez évben Anyapáholy felvételi és évi tagdíj címen Nürnbergbe.[lxxiv] Míg a 18. században bevett szokás volt, hogy annak a páholynak, nagypáholynak juttatták el a tagdíjak egy részét, amelytől a pátensüket kapták, később a szabadkőműves nagypáholyok függetlenedésének jeleként ez megszűnt.[lxxv]

A Reform Nagypáholy tevékenysége kiadványok megjelentetésében is megnyilvánult. 1913-ig 11 füzetet adtak ki.[lxxvi] Ebből 7 Szombathelyen, 4 pedig Szegeden jelent meg. Ezek jó része előkerült, de sajnos a különösen érdekesnek tűnő Munkaprogramm című egyelőre nem.

Sok mindenre magyarázatot találtunk, de arra az alapkérdésre, hogy miképp engedték meg maguknak e kis szervezet tagjai azt a merészséget, hogy szembeszálljanak a szabadkőművességet 1920-ban betiltó rendelettel -- erre nincs válasz. Esetleg úgy gondolták, hogy a rendelet csak a Symbolikus Nagypáholyra vonatkozik, rájuk nem? Vagy abban bíztak, hogy anyanagypáholyuk német volta megóvja őket?[lxxvii] Esetleg abban, hogy kis létszámuk, óvatos tevékenységük nem kelt majd feltűnést? Nem tudjuk. Mindenesetre 1929-ig valóban nem volt semmi jele annak, hogy a hatalom észlelte volna őket. Akkor jelentek meg a Szegedi Hírlapban a leleplezőnek szánt cikkek a két szegedi páholyról, de rendőrségi retorziók -- úgy látszik -- ezután sem következtek. S mint láttuk, Kormányos István is megtűrtnek jellemezte működésüket. A Belügyminisztérium fennmaradt besúgói jelentései lényegében csak a szimbolikusok szemmel tartásáról szóltak[lxxviii], a helyi - szombathelyi, szegedi - szervek esetleges adatgyűjtéséről nem tudunk.

Espersit naplójában az 1925/26-i szabadkőműves év megnyitó munkájáról közölte Taraszovits titkári beszámolóját, amelyben szerepel a Klauzál Gábor páholy újraválasztott tisztikarának névsora: Espersit János  főmester, Fisher Izsó és Dávid Sándor helyettes főmesterek, Jónás Ernő  I. felügyelő, Vigyázó Rezső II. felügyelő, Taraszovits Ödön, titkár, Kaufmann Emil, kincstáros, Tóth Ernő szertartásmester, Gerő Samu könyvtárnok, Bartos Lipót  gazda és vigyázó.[lxxix]

Szerepel még a levélben a meg nem jelentek névsora: Gaszner, Kirchenmayer, Szécsény és Virágh (kimentették magukat) valamint Unger, Grosz és id. Suhajda (akik nem reagáltak a meghívóra). Szó esik a keresők (jelentkezők) feletti golyózásról (szavazásról). Jelen voltak még az Amicitia páholyból Gyólay, Dettre és Meinsl, akik részt szoktak venni a Klauzál páholy munkáin, és szó volt szimbolikusokról, akiket meghívtak, de kimentették magukat.[lxxx]

Itt nincsenek megemlítve, de Espersit naplójából kiderül, hogy a páholyhoz tartozott még Makóról Könyves-Kolonics József, Battonyáról Kaufmann Gyula gyógyszertáros és Bock ügyvéd[lxxxi].

Két részlet különösen érdekes lehet számunkra. Egyik, hogy: az Amicitia páholyba jelentkezők felvételéről is a Klauzál páholy döntött. A másik: a szokásosan meghívott szimbolikusok nem jöttek el.  Az első azt a feltevésünket támasztja alá, hogy a Klauzál páholyból a páholyok számának szaporítása érdekében vált ki az Amicitia. A másodikból pedig első ránézésre az következik, hogy a szimbolikusok óvatosabbak voltak, nem mertek részt venni páholymunkán. Jobban belegondolva viszont az is valószínű, hogy volt, amikor részt vettek, hiszen különben nem hívták  volna meg őket.

1925. november 10-11-én Szombathelyen szövetségtanácsi ülést tartott a Reform Nagypáholy. Szegedről a Klauzál páholyt Espersit János és Jónás Ernő képviselte, ott volt még Gyólay és Dettre (nyilván mint az Amicitia páholy küldöttei), és Budapestről Tuszkai nagymester.[lxxxii]

A küldötteket Szombathelyen a Horváth Boldizsár páholyt (a Klauzál páholy anyapáholyát) képviselő Zimmermann és Rónai testvérek fogadták. Espersit a szövetségtanács ülésén rábírta a résztvevőket Kormányos Benő fedezésének (kilépésének) elfogadására. Megemlékeztek a nemrég elhunyt Doubrava[lxxxiii] testvérről, és sírjánál láncbeszédet mondtak. Tuszkait a szombathelyi Sanitas egyesület tiszteletbeli tagjává fogadta.[lxxxiv] A Horváth Boldizsár páholy jubiláris munkáján Espersit a szegedi páholy nevében üdvözölte az anyapáholyt. Az esti vakolás után Weiss[lxxxv] testvér kísérte ki az állomásra a szegedi vendégeket.

Szegedre hazatérve a páholy tagjai időről időre páholymunkákon vettek részt, inasokat vettek fel, előadásokkal képezték magukat. (Ezeket főként Espersit tartotta.) Egyik ilyen alkalommal szertartásos díszvakolást tartottak, amelynek ceremoniális részét Espersít írta le három példányban a testvérek számára. Ekkor jelen volt Espersit nagymestertársa, Tuszkai nagymester, és Espersittel arról egyeztetett, hogy fel kellene venni a szimbolkusokkal a  tárgyalásokat.[lxxxvi]

A “nagymestertárs” kifejezés arra utalhat, hogy Espersit is volt nagymester az 1912-től, a nagypáholy megalakulásától 1926-ig eltelt 14 évben. Tehát Zimmermann Károly, Tuszkai Ödön, Espersit János és esetleg Kormányos Benő voltak nagymesterek, a nagypáholy vezetői.

1945 után Szegeden újjáalakult az Árpád páholy a régi Árpád és Szeged páholy tagjaiból.  A MOL szabadkőműves iratait átnézve kiderült, hogy a volt Klauzál Gábor reform páholy tagjai közül Bartos Lipótot és Taraszovits Ödönt keresőként (jelentkezőként) vették nyilvántartásba[lxxxvii], de ténylegesen csak Bartos lett az Árpád páholy tagja, később könyvtárosa. Diósszilágyi Sámuel levélben ajánlotta az újjászerveződő Árpád páholy vezetőinek figyelmébe Könyves-Kolonics Józsefet[lxxxviii], mint régi szabadkőművest, de ő sem szerepelt később a páholy taglistáiban. Úgy látszik, hogy a szimbolikusok szerint irreguláris Klauzál Gábor páholy tagjait profánnak tekintették, s ha be akartak lépni az Árpád páholyba, akkor nekik is át kellett (immár másodszor) esniük a szabadkőműves felvételi szertartáson. Bartos Lipót ezt végigcsinálta,  Könyves-Kolonics és Taraszovits nem vállalta.

A páholyokról és a Reform Nagypáholyról további információink nincsenek, viszont érdekes lehet az ebben az alternatív szabadkőműves mozgalomban résztvevőket közelebbről is megvizsgálni.

Ifj. Zimmermann Károly építészmérnök, aki a Volksfreund című függetlenségpárti lap szerkesztését Szombathely városának csaknem húsz éven keresztül tanácsnokaként dolgozó édesapjától örökölte meg. Szombathelyi jótékony asztaltársaságok címmel megírta a város életében szerepet játszó, mai szóval civil egyesületek történetét, köztük a Sanitas társaságét is.[lxxxix] Támogatta a korabeli nőmozgalmakat, választmányi tagja volt a Nőtisztviselők Szombathelyi Egyesületének[xc], alapító tagja és vezetője volt a páholya mellett működő profán egyesületnek, a Szombathelyi kereskedelmi körnek[xci].

Tuszkai Ödön (1863--1945?) budapesti neves szülész-nőgyógyász, gyermekorvos. 1902-től nyaranta Marienbadban fürdőorvosként praktizált. A nőgyógyászatra, az ifjúság testnevelésére és nemi felvilágosítására, a társadalmi egészségügyre vonatkozó számos tanulmánya magyar, német, francia és angol szakfolyóiratokban jelent meg. Szenvedélyes harcot indított az akkortájt divatba jött áltudomány, az okkultizmus ellen.[xcii] Gyakran látogatott Nyugat-Európába, s ott, vagy akár Marienbadban léphetett be az F.Z.A.S. egyik páholyába.

Kormányos Benő (1871–1944) vagyonos szegedi ügyvéd, évtizedeken keresztül dolgozott a városi törvényhatósági bizottságban, szószátyárságáról és szabadkőművességéről volt közismert.[xciii] De amint most kiderült, nem a szegedi szimbolikus páholyok, hanem a reform irányzat tagja volt.

dr. Wurmfeld Zoltán[xciv]  (1882 - 1917), szombathelyi orvos, korábban hajóorvos, aki úttörője volt hazánkban a Röntgen-technológia - akkori nevén X-sugarak - használatának.[xcv]

dr. Körösi Aladár szombathelyi ügyvéd, a Nőtisztviselők Szombathelyi Egyesületének  választmányi tagja volt (Zimmermann Károllyal együtt), küldöttként dolgozott a N. O. E. (Nőtisztviselők Országos Egyesülete) és a Feministák Egyesületének belső munkájában.[xcvi]

Espersit János (1879-1931) ügyvédi munkája mellett a Makói Újság szerkesztőjeként vált a 48-as függetlenségi párt helyi reprezentánsává. Az 1914-ben alakult Köztársasági Párt országos alelnöke volt, írásaiban élesen bírálta a világi és egyházi nagybirtokrendszert. Az őszirózsás forradalomban a Csanád Megyei Nemzeti Tanács elnöke lett. A képzőművészet és irodalom anyagi erején felüli mecénása volt, Juhász Gyula legjobb barátja, József Attila és a festőművész Vén Emil támogatója;  számos művüket Espersit házában alkották meg.[xcvii]

Gyólay Istvánt 1945 után megválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlés szegedi kiküldöttének.[xcviii]

Kirchenmayer esetleg maga a szegedi gyapjufonó gyár akkori tulajdonosa, vagy valamelyik családtagja lehet.

Vigyázó Rezsőnek kender-, len- és jutaáruk lerakata volt 1940-47 között[xcix], 1947-ben a szegedi Szent Gellért Nyomda vezetője lett[c].

Jónás Ernő címfestőként működött az 1920-as években[ci], aktív tagja volt a szegedi ipartestületnek[cii].

Könyves-Kolonics József (1884--1955)  Espersit jól ismert barátja és harcostársa a progresszív mozgalmakban.[ciii] Ő tartotta a gyászbeszédet Espersit temetésén.

Kaufmann Gyula (1890-1945) a két battonyai patika egyikének, a Magyar királynak a tulajdonosa. A naplóból kiderül, hogy Espersit segítségét kérte egy harmadik patika megnyitásának megakadályozására.

Bartos Lipót ismert szegedi könyvkereskedő és -kiadó,[civ] Janikovszky Éva anyai nagyapja. Az 1945 után a két régi szimbolikus páholy egyesülésével újjáalakult szegedi szabadkőműves páholy tagja lett.[cv]

Taraszovits Ödön (1879–1962) jogász, 1945 után népbíró volt, 1947 után mint konzervatívnak tekintett politikust (a Polgári Demokrata Párt tagját) összeesküvési ügybe keverte bele az ÁVO.[cvi]

A két ismert Dettre testvér közül bizonyára Pál volt az “Amicitia” tagja, hiszen János csak 1926-ban tért vissza Szegedre.[cvii] Dettre Pál az egyetlen, aki szerepel a Palatinus-féle szabadkőműves listában, de feltűnő, hogy az Árpád a Testvériséghez páholyba való 1911-es belépése után hamarosan fedezett (kilépett).[cviii] (Testvére, Dettre János, akit 1912-ben vettek fel, aktív tagja maradt a szimbolikus Árpád páholynak.)[cix]

Az eddigi információk alapján összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy Magyarországon 1910 után és legalább 1929-ig működött az eddig nem ismert “Magyarországi Szabadkőművesek Reform Nagypáholya”, összesen öt páhollyal. A német F.Z.A.S. (Freimaurerbundes Zur Aufgehenden Sonne) pátense alapján dolgozott, ennek megreformált rítusait követte. Páholyai a szombathelyi Horváth Boldizsár, a budapesti Renaissance, a szegedi Klauzál Gábor és Amicitia voltak, valamint befogadta a bécsi Gerechtigkeit határpáholyt és a grazi Mozart páholyt. A helyi szimbolikus páholyokkal való vetélkedés ellenére kétszer is megpróbáltak betagozódni a Symbolikus Nagypáholyba, de ez nem sikerült.

Kiemelendő, hogy a Reform nagypáholy az 1920-as betiltás ellenére még legalább kilenc évig tovább működött. Ez idő alatt jó kapcsolatot próbált tartani a betiltást elfogadó Symbolikus Nagypáholy tagjaival. A páholyok vezetői és  tagjai a kor helyi progresszív személyiségei voltak.

Sajnos vannak még nyitott kérdések, amelyek megválaszolásához további kutatómunka szükséges. Nincs információnk arról, hogy a Horváth Boldizsár páholy alapítóit hol és mikor avatták fel szabadkőművesnek. Alig tudunk valamit a szegedi Amicitia páholyról, s még kevesebbet a budapesti Renaissance páholyról. Pontosan meddig működtek, kik voltak a tagjai és miként hagyták abba a munkát? Hogyan lehetséges, hogy a Horthy-rendszer figyelmét olyan sokáig elkerülték?

E problémák megoldásához mind a hazai, mind a külföldi archívumok, levéltárak kutatására, a páholytagok esetleges hagyatékainak megtalálására és feldolgozására lenne szükség.

Mellékletek

  1. Időrend
  2. A Reform Nagypáholy szervezete és tagjai
  3. Espersit János szabadkőműves öltözékben

 

1. Időrend

 

Dátum

Esemény

Forrás

1909.

Levélváltás a szegedi Árpád páholy és a Symbolikus Nagypáholy között Kormányos Benő állítólagos párizsi felvételéről

MOL

1910.03.14.

A Horváth Boldizsár páholy megalapítása

Szombathelyi Hírlap

1910.08.22.

A szombathelyi Kereskedelmi kör alapszabályának belügyminisztériumi elfogadása

MOL

1910.12.09.

Levélváltás az Ébredés páholy és a Symbolikus Nagypáholy között egy zugpáholy belügyminisztériumi bejegyzéséről.

MOL

1911.

A Horváth Boldizsár páholy alapszabályának kiadása - Szombathely

Szombathelyi Hírlap

1911.

Jánosrendi Káté I. foku kiadása - Szombathely

Szombathelyi Hírlap

1911.05.01.

HB tagjai az Ébredésnél vagy más páholynál jelentkezhetnek + Lenk Imre felvételének megszavazása

MOL Ébredés jegyzőkönyv

1911.05.15.

HB tagjai a soproni páholynál jelentkeztek - tudják meg az Ébredésben Soprontól - Sopronba készülnek

MOL Ébredés jegyzőkönyv

1911.05.21.

Az Ébredésben Sopronból hazatérve levelet írnak a nagymesternek

MOL Ébredés jegyzőkönyv

1911.05.24.

Az Ébredés páholy tiltakozó levele a Symbolikus Nagypáholyhoz

MOL

1911.06.21.

A Symbolikus Nagypáholy Szövetségtanávcsi űlésén Bókay nagymester kijelenti, hogy az új alakulat nem beolvaszthetó

MOL

1912.01.

Az Ébredés páholy éves beszámolója: "megvédelmeztük szentélyünk kapuit"

MOL

1912.03.végén

Az egész országra szóló szabadságlevél at FZAS-tól

Szombathelyi Hírlap

1912.05.06.

MSzRN alakuló nagygyűlés

Szombathelyi Hírlap

1912.06.12.

MSzRN 1. rendkívüli nagygyűlés - a nagypáholy ügyrendjéről

Szombathelyi Hírlap

1912.07.25.

A Sanitas Ambulatorium Egylet alapszabályainak belügyminisztériumi elfogadása

MOL

1912.

Munkaprogramm 1912/13. kiadása - Szombathely

Szombathelyi Hírlap

1912.

M. Sz. R. N. ügyrendjének kiadása - Szombathely

Szombathelyi Hírlap

1912.

I. foku Szertartáskönyv kiadása - Szombathely

MOL,Szombathelyi Hírlap

1912.09.03.

A szegedi Árpád páholy Kormányos Benő felvételét ellenző levele a szombathelyi Ébredés páholyhoz

MOL

1912.11.18.

MSzRN rendkívüli nagygyűlés - a szombathelyi páholy helységének felavatása

Szombathelyi Hírlap

1912.12.20.

MSzRN Szövetségtanácsi gyűlés - a budapesti Renaissance páholy engedélyezése

Szombathelyi Hírlap

1913.01.23.

MSzRN Szövetségtanácsi gyűlés - a wieni Gerechtigkeit határpáholy engedélyezése

Szombathelyi Hírlap

1913.02.09.

MSzRN Szövetségtanácsi gyűlés - a szegedi Klauzál Gábor páholy engedélyezése + Az eddigi táblák hitelesítése

Szombathelyi Hírlap

1913.02.17.

A Symbolikus Nagypáholy Szövetségtanácsi űlésén elhangzik, hogy egy profánt nagy összeg fejében egy zugpáholy felvett

MOL

1913.03.31.

MSzRN Szövetségtanácsi gyűlés - nagygyűlés előkészítése

Szombathelyi Hírlap

1913.05.19.

Groβlogentag der Reform-Groβloge der Frmr. von Ungarn, Landesgroβloge im F.Z.A.S., statt, von dem der Or. Budapest

20 Jahre »F.Z.A.S.«

1913.

Magyar propaganda füzet kiadása - Szeged

Szombathelyi Hírlap

1913.

I. foku Reform Káté kiadása - Szeged

MOL, Szombathelyi Hírlap

1913.

M. Sz. R. N. német ügyrendjének kiadása - Szombathely

Szombathelyi Hírlap

1913.

II. foku Reform Káté kiadása - Szeged

MOL, Szombathelyi Hírlap

1913.

III. foku Reform Káté kiadása - Szeged

MOL, Szombathelyi Hírlap

1913.06.18.

MSzRN Alkotmány benyújtása a Belügyminisztériumnak

MOL

1913.07.05.

MSzRN Alkotmány elfogadása a Belügyminisztérium által

MOL

1913.

M. Sz. R. N. Alkotmányának kiadása - Szombathely

MOL, Szombathelyi Hírlap

1913.07 - 08

Cikksorozat a Szombathelyi Hírlapban

Szombathelyi Hírlap

1913.08.16.

Die Bauhütte híre: „in Steinamanger und Szegedin (Ungarn) zwei Logen errichtet worden.”

Die Bauhütte

1913.

A szegedi páholyból kiválik az Amicitia

20 Jahre »F.Z.A.S.«

1913.

Verfassung der Reform Grossloge der Freimaurer von Ungarn kiadása - Budapest (az alkotmány németül)

Bibliographie

1913.

Doubrawa: Religiöse Geschichtsforschung und Eucharistischer Kongress - előadás a Horváth Boldizsár páholyban

Bibliographie

1913.11.14.

A Szeged páholynál Kormányos Dezső "profán úr" ajánlkozott Világ előfizetők gyűjtésére

MOL

1913.12.13.

A Symbolikus Nagypáholy Szövetségtanácsi űlésén Bókay nagymester kijelenti, hogy a Reform nagypáholyból az alkalmasokat "magunkhoz vonjuk".

MOL

1914

Kanada Ontario tartományi Nagypáholyának 1914. évi beszámolójában közlik a Reform nagypáholy levelét, de nem veszik fel a kapcsolatokat

Proceedings

1914.05.23.

A Symbolikus Nagypáholy Szövetségtanávcsi űlésén felolvassák az uruguayi Nagypáholy levelét arról, hogy nem ismeri el a Reform nagypáholyt

MOL

1915.

Zimmermann éves beszámolója a Reform Nagypáholyról megjelenik az FZAS lapjában

Bibliographie

1920.05.18.

Dömötör Mihály rendeletével betiltják Magyarországon a szabadkőművességet

 

1925.09.

Szövetségtanácsi gyűlés Szombathelyen - Szegedről nem vettek részt.

Espersit napló

1925.09.21.

A Klauzák Gábor páholy évadnyitó díszmunkájára meghívó

Espersit napló

1925.09.26.

A Klauzák Gábor páholy évadnyitó díszmunkáján tisztújítás

Espersit napló

1925.10.11.

A Klauzák Gábor páholy munkáján inasavatás és díjemelés

Espersit napló

1925.11.14.

MSzRN Szövetségtanácsi gyűlés Szombathelyen - Láncbeszéd Doubrava sírjánál, Kormányos kiléptetése

Espersit napló

1925.11.15.

MSzRN Szövetségtanácsi gyűlés Szombathelyen - Sanitas díszközgyűlés, jubiláris díszközgyűlés

Espersit napló

1926.01.05.

Espersit János az FZAS alaptörvényeit fordítja

Espersit napló

1926.01.06.

Espersit János az FZAS alaptörvényeit fordítja

Espersit napló

1926.01.15.

Espersit előadása Páneurópáról a Klauzál páholy munkáján

Espersit napló

1926.01.30.

Espersit előadása a szabadkőművesség lényegéről a Klauzál páholy munkáján

Espersit napló

1926.02.13.

A Klauzál páholy munkája

Espersit napló

1926.02.20.

A Klauzál páholy munkája és szertartásos vakolás

Espersit napló

1926

A grazi Mozart páholy a Reform Nagypáholyhoz csatlakozik

Kodek könyv

1929.08.19.

Szabálytalan szabadkőműves páholy működik Szegeden

Szegedi Hírlap

1929.08.26.

Riadalom a “Klauzál Gábor” és az “Amicitia” szabadkőműves páholyok berkeiben a Szegedi Hírlap leleplezései miatt

Szegedi Hírlap

 

2. A Reform Nagypáholy szervezete és tagjai

 

 

Magyarországi Szabadkőművesek Reform Nagypáholya

Páholy neve

Horváth Boldizsár

Renaissance

Klauzál Gábor

Amicitia

Gerechtigkeit

Mozart

Székhelye

Szombathely

Budapest

Szeged

Szeged

Wien

Graz

Alapítása

1910

1912

1913

1913

1913

1926

Tagjai

Doubrava (József?)

(Ágoston Manó?)

Bartos Lipót

Dettre (Pál?)

 

 

 

Körösi Aladár

Tuszkai Ödön

Dávid Sándor

Gyólay István

 

 

 

Rónai

 

Espersit János

Meinsl

 

 

 

Weisz (Oszkár?)

 

Fisher Izsó

 

   

 

Wurmfeld Zoltán

 

Gaszner

 

   

 

Zimmermann Károly

 

Gerő Samu

 

   
 

 

 

Grosz

 

   
   

 

id. Suhajda

 

   
   

 

Jónás Ernő

 

   
   

 

Kaufmann Emil

 

   
   

 

Kaufmann Gyula

 

   
   

 

Kirchenmayer

 

   
   

 

Szécsény

 

   
   

 

Taraszovits Ödön

 

   
   

 

Tóth Ernő

 

   
   

 

Unger

 

   
   

 

Vigyázó Rezső

 

   
   

 

Virágh

 

   
   

 

 

     
 

 

 

Bock (Róbert?)

   
 

 

 

Kormányos Benő

   
 

 

 

Könyves-Kolonics József

   

 

3. Espersit János szabadkőműves öltözékben

Espersit János


[i] Köszönettel tartozunk Köntzey Lászlónak, akinek mindent megkérdőjelező attitűdje indította el ezt a kutatást.

[ii] Lásd pl. L. Nagy Zsuzsa: Szabadkőművesek, Akadémiai kiadó, 1988; Jászberényi József: A magyarországi szabadkőművesség története, Print X Budavár Kiadó, 2005;  Kiszely Gábor: A szabadkőművesség, Korona Kiadó, 1999.

[iii] 2009-ben jelent meg Günter K. Kodek: Zwischen verboten und erlaubt: die Chronik der Freimaurerei in der Österreichisch-Ungarischen Monarchie (1867-1918) und der I. Republik Österreich (1918-1938), című könyve (Wien: Locker 2009), amelyben a szerző korabeli szabadkőműves források alapján megemlíti a Reform Nagypáholyt és egyes páholyait.

[iv] Péter László: Espersit János, Akadémiai Kiadó, 1955., 41. old.

[v] Péter László: A szabadkőművesség Szegeden, A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1980/81-1, 1981, 263-284. old.

[vi] Szabálytalan szabadkőműves páholy működik Szegeden, Szegedi Hírlap, 1929.08.19. 3. old.; Riadalom a “Klauzál Gábor” és az “Amicitia” szabadkőműves páholyok berkeiben a Szegedi Hírlap leleplezései miatt, Szegedi Hírlap, 1929.08.26. 3. old.

[vii] Makó története 1920-tól 1944-ig . Szerk. Tóth Ferenc ; [szerzők Domokos László et al.] ; 2004

[viii] Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattára, V. 3993/47.

[ix] Cserkészet a szabadkőművesség berkeiben, Szombathelyi Újság, 1913 július 6., 5. old.; július 13., 5-6. old.; július 20., 4-5. old.; július 27., 4-5. old.; augusztus 3., 5-6. old.; augusztus 10., 4-5. old.; augusztus 17., 6. old.; augusztus 24., 4-5. old.; augusztus 31., 5. old.

[x] Varga Nóra egy újsághír szerint egy előadásában szólt egy második szombathelyi páholy létezéséről, de mivel ez nem jelent meg írásban, a részletekről nem szerezhettünk tudomást. Lásd: http://www.natarch.hu/szemle/20014/kalocsai.htm

[xi] “Bár kétségtelen, hogy az előző hetilap [Szombathelyi Újság] fejlécén a politikai lap elnevezés szerepelt, de senki előtt nem volt titok a szerkesztőség vállalt - katolikus néppárti - politikai értékrendje. [...] Ahol a jobboldali radikális mozgalom klerikális felekezeti kötöttségű irányzatokból nőtt ki, ott a szabadkőművesség mindenütt a kiemelt jelentőségű politikai ellenfelek közé számított.” Bakó Béla: Nemzetféltés, kereszténység, antiszemitizmus, Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 2007/1. 62-71. p.

[xii] Horváth Boldizsár (1822-1898), ügyvéd, jogtudós,  Deák-párti politikus, a második Andrássy-kormány igazságügy-minisztere, író, költő, az MTA tagja, Szombathely neves szülötte.

[xiii] Szombathelyi Újság, 1913 július 6., 5. old. Furcsa, hogy Zimmermann 5 páholyalapítóról írt, pedig a szabadkőműves hagyományok szerint ehhez hét mesterre van szükség.

[xiv] Espersit-napló, 1925. nov. 15., Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattára, V. 3993/47.

[xv] Ifjabb Zimmermann Károly építészmérnök volt, irodáját “földmérés, épülettervezés, gépészet és elektrotechnika” kulcsszavakkal reklámozta: Szombathely 1777-1927. Jubiláris emlékalbum. Szerk.: Fehér Károly. Hasonmás kiadás. SZMJV Önkormányzata, 1997., LXIX. old.

[xvi] Horváth Boldizsár az “Igazság”-hoz címzett szabadkőműves páholy alapszabályai, MOL Vegyes iratok gyűjteménye P 1134. 2. doboz 1 No. 17. 141. tétel. Az Alapszabály “bemtatási záradékkal” való ellátása megjelent a Belügyi Közlöny 1911-ben megjelent, 1910-02-19 / 8. számban az 51. oldalon.

[xvii] Szombathelyi Újság, 1913 július 6., 5. old.

[xviii] Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei II.: A magyarországi szabadkőműves páholyok tagjainak névsora 1868-tól 1920-ig. Budapest: Budai-Bernwallner József könyvnyomdája. 1939.

[xix] MOL Magyarországi Symbolikus Nagypáholy P 1083. 129. csomó 38/LXXII Ébredés (Szombathely)

[xx] Szombathelyi Újság, 1913 július 13., 5-6. old.

[xxi] Basic Principles for Grand Lodge Recognition, http://tsmr.org/1929-ugle-basic-principles.html

[xxii] Ralf Melzer: In the eye of a hurricane: German Freemasonry in the Weimar Republic and the Third Reich, Totalitarian Movements and Political Religions, Volume 4, Number 2, October 2003,  Routledge, 211. old.

[xxiii] Szombathelyi Újság, 1913 július 13., 5-6. old. Zimmermann beszámoló,

[xxiv] Szombathelyi Újság, 1913 július 13., 5-6. old. Zimmermann beszámoló,

[xxv]  Klauzál Gábor (1804-1866), reformkori politikus, 1848-as miniszter, később Szeged Deák-párti képviselője.

[xxvi] Espersit-napló, 1925. november 15., PIM kézirattára, V. 3993/47.

[xxvii] Die Bauhütte Organ für die Gesamt-Interessen der Freimaurerei, 1913. August 16. no. 33. 56. Jahrgang, 263. old., http://www.wbc.poznan.pl/dlibra/plain-content?id=145748

[xxviii] Szombathelyi Újság, 1913 július 27., 4-5. old.

[xxix] Szombathelyi Újság, 1913 július 13., 5-6. old.

[xxx] Két levél, MOL Ébredés Páholy P 1116. 1. doboz 6. tétel Levelek, fogalmazványok,  kérvények stb.

[xxxi] Jegyzőkönyv, MOL Ébredés Páholy P 1116. 2. kötet 2. Jegyzőkönyvek, 1911. május 1.

[xxxii] MOL Ébredés Páholy P 1116 5. doboz  7. tétel Tagok felvételi iratai  (A-R), Lenk Imre felvételi kérelme

[xxxiii] “... oly társaságba keveredett, ami rája nézve előnyösnek egyáltalán nem volt mondható. Eme társaság révén került be az úgynevezett Horváth Boldizsár páholyba, a honnan azonban - dícséretére legyen mondva - még idejekorán kilépett és ezzel egyidejűleg szakított elöbbeni társaságával.”, MOL Ébredés Páholy P 1116 5. doboz  7. tétel Tagok felvételi iratai  (A-R), Paulovits Ágoston kutatói jelentése Lenk Imréről.

[xxxiv] Jegyzőkönyv, MOL Ébredés Páholy P 1116. 2. kötet 2. Jegyzőkönyvek, 1911. május 15.

[xxxv] Jegyzőkönyv, MOL Ébredés Páholy P 1116. 2. kötet 2. Jegyzőkönyvek, 1911. május 21.

[xxxvi] Három levél, MOL Magyarországi Symbolikus Nagypáholy P 1083. 129. csomó 38/LXXII Ébredés (Szombathely)

[xxxvii] Szabadkőműves szóhasználattal törvényes egy páholy, ha egy szabadkőművesnek elismert főhatóság befogadja. Az F.Z.A.S.-t a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy nem ismerte el szabadkőművesnek.

[xxxviii] Szövetségtanácsi jegyzőkönyvek 1911, MOL Magyarországi Symbolikus Nagypáholy P 1083 28. kötet 3. Ülésjegyzőkönyvek 18. old. (1911. VI. 21.)

[xxxix] Közrejátszhatott az Ébredés győzelmében az is, hogy volt főmesterük, Ernuszt József helyettes nagymesterként páholya érdekében vetette latba befolyását.

[xl] Levél, MOL Magyarországi Symbolikus Nagypáholy P 1083. 129. csomó 38/LXXII Ébredés (Szombathely)

[xli] Ennek a példánynak a hátán ceruzával írva a következő szöveg szerepel: “I f szertartás  és káték. (A Kőhegyi kátéhez hasonló I f káté mint történeti magyarázat de jelenleg ezt nem használjuk csak a saját kétéinkat magyarázatot ezekhez az illető fokba való felvételkor adunk.) Tuszkai”

[xlii] Szövetségtanácsi jegyzőkönyvek 1913, MOL Magyarországi Symbolikus Nagypáholy P 1083 30. kötet 3. Ülésjegyzőkönyvek 24. old. (1913. XII. 13.)

[xliii] OSzK, Kny.D 6.346

[xliv] Belügyi Közlöny, 1913-07-27 / 33. szám (400. oldal)

[xlv] A Magyarországi Szabadkőművesek Reform Nagypáholya, MOL Magyarországi Symbolikus Nagypáholy P 1083. 129. csomó 38/LXXII Ébredés (Szombathely)

[xlvi] Friedrich Mart: »Erkenne Dich selbst«, 20 Jahre »F.Z.A.S.«, 1907-1927, 34. old.

[xlvii] Berényi Zsuzsanna Ágnes: Iratok a magyarországi szabadkőművesség történetéhez, 1918-1950, Budapest, 2001, 120. old., eredetileg MOL Vegyes iratok gyűjteménye P 1134 1. doboz 1 No. 16. Szabadkőműves páholyok  története a feloszlatás utáni illegális működésről

[xlviii] MOL Rezervált iratok K 149, 1938-7-2805, 345. old.

[xlix] Valószínűleg ezt a két besúgói jelentést használta Palatinus József: Szabadkőművesek Magyarországon, (Budapest, 1944) című művében, hiszen a 246. oldalon 1936-ot, a 249. oldalon pedig 1925-öt adja meg a Renaissance páholy alapítási dátumaként, ráadásul tévesen Ágoston Emilt és Truszkay Ödönt ír alapítókként.

[l] “Am 19. Mai 1913 fand der Groβlogentag der Reform-Groβloge der Frmr. von Ungarn, Landesgroβloge im F.Z.A.S., statt, von dem der Or. Budapest ...”, Friedrich Mart: »Erkenne Dich selbst«, 20 Jahre »F.Z.A.S.«, 1907-1927, 36. old.

[li] Az Árpád páholy levele Szombathelyre, MOL Ébredés Páholy P 1116. 1. doboz 6. tétel Levelek, fogalmazványok,  kérvények stb.

[lii] Az Árpád páholy levele és a Nagypáholy válasza: MOL Magyarországi Symbolikus Nagypáholy P 1083 72. doboz 38/VII Árpád (Szeged)

[liii] Szövetségtanácsi jegyzőkönyvek 1913, MOL Magyarországi Symbolikus Nagypáholy P 1083 30. kötet 3. Ülésjegyzőkönyvek 6. old. (1913. II. 17.) A jegyzőkönyv e részlete szerepel “A Világosság fiai, Szemelvények a 135 éves szegedi szabadkőművesség történetéből 1870–2005.” című könyv 139. oldalán, de minden kommentár nélkül.

[liv] Dr. Kormányos István (1903–1978) ügyvéd, József Attila barátja, ő maga is verselgetett. Visszaemlékezései értékes források a korabeli szegedi irodalmi életről. Az 1960-70-es években ügynöki jelentéseket adott az akkori, szabadkőművesek elleni szegedi nyomozások során. Erről Berényi Zsuzsanna Ágnes írt könyvet Szeged szürke eminenciása címen (Heraldika, Budapest, 2003.), amelynek tévedéseit Péter László igazította ki A szövődmény természetrajza című cikkében (Tekintet, 2004. 12. szám, http://www.terasz.hu/tekintet/index.php?id=tekintet&page=cikk&cikk_id=6863).

[lv] Kormányos István beszél - M. Pásztor József és Tverdota György kérdezi, A Petőfi Irodalmi Múzeum részére, 1974.03.22. Digitális archívum: OR0655/1 = CD1734/1 leltári számú hangdokumentum.

[lvi] Espersit Mária (Caca) apját a Klauzál páholy főmestereként említi visszaemlékezésében és szintén asztaltársaságként jellemzi a páholyt. Árva Józsefné Espersit Mária beszél - Tverdota György és M. Pásztor József kérdezi, A Petőfi Irodalmi Múzeum részére, 1974.03.23. Digitális archívum: OR0655/8 leltári számú hangdokumentum

[lvii] “In Szeged arbeitet auβer der Loge „Libertas” die Loge „Amicitia”.” in. Friedrich Mart: »Erkenne Dich selbst«, 20 Jahre »F.Z.A.S.«, 1907-1927, 40. old. Itt a Libertás páholynév tévedés, Szegeden a Klauzál Gábor páholy működött nagy létszámmal, csak abból válhatott ki az Amicitia.

[lviii] Zimmermann: Jahresbericht der  Landes-Grossloge [des F. Z. A. S.] von  Ungarn., Vertrauliche Mitteilungen d. Rundes-Sekretariats d. F. z. a. S., 8 (1915) S. 48-50. in. Wolfstieg, August; Beyer, Bernhard [Hrsg.] Bibliographie der freimaurerischen Literatur (Erg.-Bd. I) 1926, http://dl.ub.uni-freiburg.de/diglit/bibl_freim_lit1926-erg/0136/image?sid=b37627f2d36ac3b786ccde68426a7540

[lix] Verfassung der Reform Grossloge der Freimaurer von Ungarn. [Budapest 1913.] 6S. 8°. [Umschlagtit.] 21. in. Wolfstieg, August; Beyer, Bernhard [Hrsg.] Bibliographie der freimaurerischen Literatur (Erg.-Bd. I) 1926, http://dl.ub.uni-freiburg.de/diglit/bibl_freim_lit1926-erg/0317?sid=b37627f2d36ac3b786ccde68426a7540

[lx] Doubrawa: Religiöse Geschichtsforschung und Eucharistischer Kongress. Vortrag in der Loge „Balthasar Horvath" im Or. Szombathely. So. 6 (1912/13) S. 211-216. in. Wolfstieg, August; Beyer, Bernhard [Hrsg.] Bibliographie der freimaurerischen Literatur (Erg.-Bd. I) 1926, http://dl.ub.uni-freiburg.de/diglit/bibl_freim_lit1926-erg/0340?sid=b37627f2d36ac3b786ccde68426a7540

[lxi] “Hierzu kommen noch die drei Ungarischen Logen in Budapest, Szeged und Szombathely mit zusammen 74 Brn.”, in Friedrich Mart: »Erkenne Dich selbst«, 20 Jahre »F.Z.A.S.«, 1907-1927, 139. old.

[lxii] Espersit-napló, 1925. Espersit következetesen a latinos Amititia alakot használja.

[lxiii] “Die in der irregulären L Mozart (FZaS) in Graz verbliebenen Brr. stellen sich nach dem Austritt der Gründungsmitglieder der regulären L Wolfgang Amadeus Mozart (GLvW) unter den Schutz der Reform-GL von Ungarn (Freibrief Nr. 5).” Günter K. Kodek: Zwischen verboten und erlaubt: die Chronik der Freimaurerei in der Österreichisch-Ungarischen Monarchie (1867-1918) und der I. Republik Österreich (1918-1938), Wien: Locker 2009, 278. old.

[lxiv] Szombathelyi Újság, 1913 augusztus 24., 4-5. old.

[lxv] Hasonló alapokon jött létre a két világháború között a Grand Orient de France-ban máig is használt, modern franciának nevezett rítus.

[lxvi] Ez jellemezte a Symbolikus Nagypáholyon belül működő hét ú.n. radikális páholy működését is, ezeknek volt vezéralakja Jászi Oszkár. Ők ellenben rítusok ügyében nem kezdeményeztek változásokat, elfogadták a létező szertartásokat, sőt kinyilvánították, hogy a 4-33 ún. felső fokokat is elismerik.

[lxvii] Tanoncz káté a reform szab. kőm. páholyok részére, “Klauzál Gábor” reform. szab. kőm. páholy szerzői és kiadó joga fenntartva, “Petőfi”-nyomda Szeged, MOL Magyarországi Symbolikus Nagypáholy P 1083. 129. csomó 38/LXXII Ébredés (Szombathely)

[lxviii] Ezt a Rákóczi u. 14. alatti épületszárnyat sajnos azóta lebontották, az Ébredés páholy Zrínyi u. 21. alatti páholyháza lakóháznak átalakítva fennmaradt, de elég rossz állapotban van.

[lxix] Szombathelyi Újság, 1913 július 27., 4-5. old.

[lxx] Ez a 3 évre 80 frank egy főre vetítve jóval nagyobb terhet jelentett mint a Symbolikus Nagypáholy által utalt évi 250 frank. Lásd pl.: Szövetségtanácsi jegyzőkönyvek 1910, MOL P 1083 27. kötet  (1910. I. 24.)

[lxxi] Szombathelyi Újság, 1913 július 6., 5. old.

[lxxii] Pl. Grand Lodge helyett Great Lodge szerepel a levélben. Proceedings: Grand Lodge of A.F. & A.M. of Canada, 1914, ix. és cxxxi. oldal,  http://archive.org/details/grandlodge1914onta

[lxxiii] Szombathelyi Újság, 1913 július 27., 4-5. old.

[lxxiv] Szombathelyi Újság, 1913 július 27., 4-5. old.

[lxxv] Abafi Lajos: A szabadkőművesség története Magyarországon, Akadémiai Kiadó, 1993.

[lxxvi] Szombathelyi Újság, 1913 július 27., 4-5. old.

[lxxvii] Berényi Zsuzsanna Ágnes szerint: “Az 1920. évi rendelet csak a magyar szabadkőműves szervezeteket oszlatta fel, ezért a külföldi páholyok magyarországi fiókjai tovább működhettek.” Viszont ő csak a páholyok határon túli működéséről tesz említést könyvében: Iratok a magyarországi szabadkőművesség történetéhez, 1918-1950, Budapest, 2001., 19. old.

[lxxviii] Lásd 40. és 41. lábjegyzet

[lxxix] Espersit napló, 1925. szeptember 25.

[lxxx] Espersit napló, 1925. szeptember 25.

[lxxxi] Feltehetőleg Dr. Bock Róbert köz- és váltó ügyvéd, Battonya és környéke, 1902. jún. 15., http://www.kovikonyvtar.hu/download/digikonyvtar_folyoirat/bek190212.pdf

[lxxxii] Espersit napló, 1925. nov. 14-15.

[lxxxiii] Feltehetőleg az ő előadása jelent meg az F.Z.A.S. Sonnenstrahlen című folyóiratában: Doubrawa: Religiöse Geschichtsforschung und Eucharistischer Kongress. Vortrag in der Loge „Balthasar Horvath" im Or. Szombathely. So. 6 (1912/13) S. 211-216. Forrás: Bibliographie der freimaurerischen Literatur / hrsg. von August Wolfstieg, Beyer, Bernhard, 1926, 322. old. 7337. tétel, http://www.ub.uni-freiburg.de/?id=1251 A Sanitas Ambolutorium Egyesület tagjaként említi Doubrava József Pohl-gyári főlevelezőt a Szombathely 1777-1927, Szombathely 1777-1927, Jubiláris emlékalbum, Szerk.: Fehér Károly. Hasonmás kiadás. SZMJV Önkormányzata, 1997., 115. old.

[lxxxiv] Espersit napló, 1925. nov. 14-15.

[lxxxv] Feltehetőleg Weiss Oszkárról, a neves szombathelyi építési vállalkozóról lehet szó (Szombathely 1777-1927. Jubiláris emlékalbum. Szerk.: Fehér Károly. Hasonmás kiadás. SZMJV Önkormányzata, 1997., 211. old.), akinek 1910-es  jelentkezését az Ébredés páholyba elutasították. (MOL Magyarországi Symbolikus Nagypáholy P 1083. 216. kötet 44. Elutasított keresők könyve  A-Z)

[lxxxvi] Espersit-napló, 1926. febr. 20.

[lxxxvii] MOL Magyarországi Symbolikus Nagypáholy P 1083 271. doboz 40 Árpád a testvériséghez  páholy  Szeged

[lxxxviii] MOL Magyarországi Symbolikus Nagypáholy P 1083 271. doboz 40 Árpád a testvériséghez  páholy  Szeged

[lxxxix] Zimmermann Károly: Szombathelyi jótékony asztaltársaságok. In: Szombathely 1777-1927. Jubiláris emlékalbum. Szerk.: Fehér Károly. Hasonmás kiadás. SZMJV Önkormányzata, 1997.

[xc] A nő és a társadalom, II. évf. 12. sz. 1908. dec.1., 205. old., http://mtdaportal.extra.hu/NET/1908/1908_12.pdf

[xci] A szombathelyi Kereskedelmi Kör alapszabályai, Szombathely, 1910. MOL Magyarországi Symbolikus Nagypáholy P 1083. 129. csomó 38/LXXII Ébredés (Szombathely)

[xcii] Tuszkai Ödön (1863-?), in Alexander Emed: Zsidó származású magyar orvosok, Fapadoskönyv Kiadó, 2011., http://ezredveg.vasaros.com/html/2004_08_09/0408-94.html

[xciii] Péter László: Álnéven költő, fedőnéven titkos ügynök, In: 14 írás József Attiláról. Bába Kiadó. Szeged, 2005., http://mno.hu/migr/alneven-kolto-fedoneven-titkos-ugynok-568341

[xcv]Zsebők Zoltán: The evolution of radiology in Hungary, in Orvostörténeti Közlemények 51-53. (1969), 162. old., http://www.orvostortenet.hu/tankonyvek/tk-05/pdf/4.18/1969_051_053_zsebok_zoltan_evolution_radiology.pdf

[xcvi] A nő és a társadalom, II. évf. 12. sz. 1908. dec.1., 205. old., http://mtdaportal.extra.hu/NET/1908/1908_12.pdf

[xcvii] Péter László: Espersit János, Akadémiai Kiadó, 1955.

[xcix] Az államosítás előtt működött textil-, szőrme- és bőripari vállalatok repertóriuma / összeáll. Sipos Antalné (2004)

[c] Miklós Péter (2012) Balogh István politikai pályája. Doktori értekezés, Szegedi Tudományegyetem, http://doktori.bibl.u-szeged.hu/1663/2/Miklos_Peter_tezisek.pdf

[ci] Szeged színháztörténetének forrásai a Csongrád Megyei Levéltárban: 1920-1950, Magyar Színházi Intézet, 1990., http://bpfe.eclap.eu/eclap/axmedis/5/519/00000-51922d14-c44c-4850-ab23-3c1224ed5cb9/3/~saved-on-db-51922d14-c44c-4850-ab23-3c1224ed5cb9.pdf

[cii] Hilf László: A szegedi iparosság története. Szeged, Ipartestület, 1929., http://regi.sk-szeged.hu/dokumentumtar/cat_view/67-hilf-laszlo-a-szegedi-iparossag-toertenete.html

[ciii] Tóth Ferenc: Könyves-Kolonics József politikai pályája, A makói múzeum füzetei 42. Makó, 1984.

[civ] Szeged története 3/2. 1849—1919. Szerk.: Gaál Endre. Szeged, 1991. 980., 983., 985. old., http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/szeged/szeged_tortenete_3_2/pages/022_konyvkiadas.htm

[cv] Péter László: A szabadkőművesség Szegeden, A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1980/81-1, 1981, 263-284. old., http://epa.oszk.hu/01600/01609/00024/pdf/MFME_EPA01609_1980_1981_1_263-283.pdf

[cvi] Szeged története 5. 1945–1990. Szerk.: Blazovich László. Szeged, 2010. 109. old., http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/szeged/szeged_tortenete_5/pages/005_a_szovjet_megszallastol.htm

[cvii] Ruszoly József: Dettre János és kora, Szeged : Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár, 1994

[cviii] Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei II.: A magyarországi szabadkőműves páholyok tagjainak névsora 1868-tól 1920-ig. Budapest: Budai-Bernwallner József könyvnyomdája. 1939

[cix] Uo.

 

Kiegészítő megjegyzések

A fentebb olvasható tanulmány az Aetas című szegedi történettudományi folyóirat 2013/4. számában jelent meg. A Magyarországi Szabadkőművesek Reform Nagypáholya című cikk három kutató munkájának eredményeképpen jött létre, s egy eddig nem ismert hazai nagypáholy páholyait és tevékenységét mutatja be. A német FZAS nagypáholyhoz tartozó Reform nagypáholy páholyai 1910-tól bizonyíthatóan 1929-ig működtek, tehát részben párhuzamosan a Magyarországi Symbolikus Nagypáhollyal, részben pedig a szabadkőművesség 1920-as betiltása után. A tanulmány írásakor csak a szombathelyi “Horváth Boldizsár”, a budapesti “Renaissance”, és a szegedi “Klauzál Gábor” ill. “Amicitia” itthon dolgozó páholyokról tudtunk.

Azóta előkerült néhány újabb információ:

Két független forrás szerint is volt egy reform-páholy Nyíregyházán is, amelynek “Tuszkai, a Barátsághoz” volt a neve és Weiss Viktornak, a Nyíregyházi Termény- és Áruraktár Részvénytársaság munkatársának címén lehetett elérni.

Egy forrás szerint Szegeden működött még a “Báró Jósika Miklós” nevű páholy is.

Két független forrás szerint a szegedi “Klauzál Gábor” páholy saját jelvényt készíttetett és használt, sőt ennek egy fekete-fehér fényképe is előkerült.

Megkaptam a szombathelyi “Horváth Boldizsár” páholy kezdeti taglistáját.

Előkerült Espersit Jánosnak, a szegedi “Klauzál Gábor” páholy főmesterének hagyatékából a tagok listája és néhány beszéde.

Dokumentumok bizonyítják, hogy Szlovákiában az 1930-as évek elején működtek magyar nyelvű FZAS páholyok.

 

Mindezek a következő kérdéseket vetetik fel:

Található-e még további információ a nyíregyházi páholyról? Mettől-meddig működött, hol rendezték be a műhelyüket, kik voltak a vezetői és tagjai?

Valóban volt-e Szegeden “Báró Jósika Miklós” nevű páholy, esetleg az “Amicitia” páholyt nevezték át? (Vagy az “Amicitia” páholynak volt kezdetben a neve “Báró Jósika Miklós”?)

Van-e fennmaradt példánya a “Klauzál Gábor” páholy jelvényének?

Volt-e a többi páholynak is saját jelvénye? Esetleg lappanganak valahol múzeumokban?

Működtek-e még az 1930-as évek elején a hazai reform páholyok, s ha igen, tartottak-e kapcsolatot az akkoriban alakult szlovákiai páholyokkal?

Vajon mi lett Tuszkai Ödön orvosnak, az FZAS első hazai tagjának, később nagymesternek a sorsa? Az utolsó hír róla, hogy 1937-ben elindult Marienbadba nyári furdőorvosi munkahelyére.

Amennyiben olvasóim közül valakinek vannak információi a felvetett kérdésekkel kapcsolatban, vagy bármilyen más adata a Reform nagypáholyról, akkor kérem ossza meg velem a lalo5555@gmail.com címen.Előre is köszönöm, ha ilyen módon is segítené bárki a Reform nagypáholy történetének tisztázását.

Érdekes momentum még az FZAS -sal kapcsolatban, hogy egy német páholya máig működik és mára már regulárisnak elismerik...

VáriLászló

http://independent.academia.edu/LászlóVári

http://aprofan.blogspot.hu/

http://szk.referata.com/