Idézetek

 

Deák Ferenc: A vallásügyi javaslat levételéről (1833. július 13.)

Országgyűlési szónoklat – részlet

„Súlyos átok gyanánt nyomja nemzetünket a hajdan korból, úgy látszik, örökségül reánk szállott, irigy viszálkodásnak [sic!] minden közbizodalmat elfojtó indulatja. Sok kincsekkel áldotta meg a természet hazánkat; de az irigy sors megtagadta tőlünk legszebb áldását, a közértelmet és egyetértést, talán azért, hogy a magyar soha virágzó nagyságra ne emelkedhessék, soha igazán szabad és független ne lehessen. Nem is a külső erőszak fog egykor minket elnyomni, hanem belső egyenetlenség, mely a közerőt és közlelkesedést kifejleni nem engedi, s polgári szabadságunk éltető gyökerein rágódva, dúlja fel végre nemzeti létünket; mert ime [sic!] most is a legszebb tárgy, a vallásnak és lélekismeret szabadságának tárgya, boldogító áldások helyett, a visszavonás és indulatos gyűlölség magvait szórta el közöttünk. Küldőimnek egyenes utasítása, hogy a vallások különbségéből eredhető meghasonlások meggátolására, s a rokon egyetértésnek helyreállítására törekedve, a KK. és RR. (Karok és Rendek – a szerk.) üzeneteiben kifejezett kívánságokat nyilván pártoljam. Örömmel teljesítem ezen kötelességet, mert a polgári társaság czéljaival [sic!] megférő minden szabadságot, és igy [sic!] a vallás szabadságát is, sérthetetlen szentség gyanánt tisztelem. Szívemből óhajtanám én is hazánkban az egyetértést és rokon bizodalmat helyreállítva, sőt jövendőre is biztosítva látni. De fájdalommal tapasztalom, hogy a törvényhozó test pártokra szakadott, s annak egymással ellenkezésben álló részei naponkint több keserűséggel távoznak inkább egymástól, a helyett, hogy egymásnak testvéri szeretettel békülő kezet nyujtanának [sic!]. Mennél tovább lesz tehát vitatás alatt a vallásbeli tárgy, annál kevesebb a reménység egy oly törvény alkotásához, mely a sérelmeket orvosolva, közelégedést szülhessen; de annál több a gyűlölség, mely a vitatások folytatásából származhatik [sic!].”

Forrás: Deák Ferencz válogatott munkái. Lampel R. Könyvkereskedése, Budapest, 1905. 4. oldal.  

 

Deák Ferenc: A jobbágyok személy- és vagyonbiztosságáról (1833. szeptember 21.)

Országgyűlési szónoklat – részlet

„Vannak némely alapigazságok, melyek már magokban [sic!] oly tiszták és egyszerűek, oly világosak és kétségtelenek, hogy azokat bővebben fejtegetni csak azért is szükségtelen, mert a kinek [sic!] kebelében azok visszhangra nem találnak, kit az ilyen alapigazságnak puszta kimondása meggyőzni nem képes, azt hosszas okoskodás sem fogja egykönnyen elvonni elfogult véleményétől. Ily alapigazságnak tartja azt, hogy jól elrendelt polgári társaságban nem szabad a polgárt itélet [sic!] és törvény nélkül személyében vagy értékében önkényes hatalommal sértve háborgatni, mert a személy- és vagyonbeli bátorság nem privilegium [sic!], hanem azon első jus, melyet minden polgár méltán kivánhat [sic!], s azon első kötelesség, melyet a status minden polgárnak megadni tartozik. Ezen kettős bátorságot adja meg a tanácskozás alatt levő VIII. czikkely [sic!]; arra nézve tehát hosszas vitatásokba nem ereszkedik, szóljon helyette a tárgynak világos igazsága. Csak azt jelenti ki, hogy küldői egyenes utasítása szerint azt egész kiterjedésében pártolja s egyszersmind azt jegyzi meg, hogy legszentebb törvényhozói kötelességünket teljesítjük, midőn az önkényt és erőszakot előre törvény által korlátolva, a lehetőségig gátolni törekedünk; mert az önkény és erőszak leggyilkosabb ostorai az emberiség közboldogságának, akár egyes polgár, akár a nemzetnek egy osztálya, akár koronás fejedelem gyakorolja azokat; önkénynek tehát és erőszaknak törvény által gátat vetni, bármily alakban jelennek is meg azok, soha nem korai, soha nem káros.”   

Forrás: Deák Ferencz válogatott munkái. Lampel R. Könyvkereskedése, Budapest, 1905. 11-12. oldal. 

 

Deák Ferenc: A szólásszabadságról (1835. július 1.)

Országgyűlési szónoklat - részlet

„Különböző kérdés az, miként kell a fönnálló törvényeket, ha nem lennének czélirányosak [sic!], megváltoztatni, attól, hogy miként kell az élő törvények sértését orvosolni. Azt mondják, homályosan áll ezen állapot, mert nem tudunk törvényt mutatni, mely világosan kimondaná, hogy korlátlan szabad szólani. Ez az okoskodás fonák tanítása a satus-tudomány elveinek, mert a szabad szólás oly kétségtelen és elidegeníthetetlen jussa minden embernek, melyet úgy, mint a gondolkodás szabadságát, a természettől nyerve visz magával a társaságba, s csak akkor és annyiban lehet annak tilalmáról szólani, ha és a mennyiben [sic!] positivus törvények által korlátoltatott. A kérdést tehát megfordítva, felszólítok akárkit, mutasson nekem törvényt: hogy gyűlésben mondott beszédért hűtlenségi vád alá vétetni szabad?”

Forrás: Deák Ferencz válogatott munkái. Lampel R. Könyvkereskedése, Budapest, 1905. 43. oldal. 

 

Idézeteinket a következő kiadványból válogattuk:

Deák idézetek