A Mozgásjavító iskola története

Iskolánk és diákotthonunk 2010-ben belépett 107. életévébe. Története szinte teljességében, három esztendő híján végigkísérte a huszadik századot, s már a harmadik évezred első évtizedén is átlépett. A Deák Ferencz a Testvériséghez szabadkőműves páholy alapításának 18. évfordulóján, 1903 nyarán hozta létre a Nyomorék Gyermekek Egyletét és Menhelyét, Rothfeld Richárd testvér kezdeményezésére, aki e nagy vállalkozás főtitkárává választatott.

Az egyesület tagjai között főként szabadkőművesek tevékenykedtek. Erről az iskola bejáratánál található emléktábla is tanúskodik. Az egyesület elnöke báró Dániel Ernőné volt, ám mellette, az ügyvezető elnökként munkálkodó Messinger (Medgyes) Simon a Deák páholy főmestereként dolgozott. Az 1903-as esztendő egyesületi titkárát, dr. Berczeli Harry ügyvédet később, 1905-ben vették fel a páholyba. A csoport tagjaként szereplő dr. Verédy Károly királyi tanfelügyelő a Patria páholyban látta meg a fényt, 1902-ben. Az intézmény történelmében szerepet játszó orvosok között is sok testvér neve olvasható. Frank Artur gyermekorvos és Eisler Hugó műtőorvos doktorok a Könyves Kálmán páholy mesterei voltak. Az épületben működő kórházi részleg igazgatója 1903 és 1921 között dr. Szegvári László lett, aki 1892-ben nyert felvételt a Deák páholyba. Az orvosok mellett kereskedők is segítették az egyesület munkáját, Gerő Gyula és Mautner Adolf testvérek nevét kőbe véste az utókor emlékezete. Utóbbi „deákos” volt, Gerő Gyulából viszont kettőt említ a nagypáholyi névsor. „Profán” foglalkozásuk egyaránt: kereskedő, s mindketten később léptek a szabadkőműves oszlopok közé. Egyikük a Könyves Kálmán páholy tagjaként tevékenykedhetett 1911-től, a másik testvér (ő lehet valószínűbb) 1906-tól szerepel a listán: a Deákban látta meg a fényt.

Az intézménynek több épület szolgált székhelyeként, különböző területeken. Az első egy bérelt, tornácos faépületben volt, de 1913-ban már új palotát avattak Messinger (Medgyes) Alajos műépítész tervei alapján, Mann József építőmester kivitelezésében. Mindketten a Deák páholyban dolgoztak. Ebből a második világháború után kórház lett. A másik, Lajta (Leitersdorfer) Béla által tervezett szecessziós épület 1908-ban épült a vak gyermekek számára, s ezt sem kímélték, jóllehet, mégis megőrizték, hogyha nem is tökéletes épségben, a második világháború és 1956 viharai. Az 1950-es évektől tanulnak itt mozgássérült gyermekek. Építőjét 1903-ban vették fel a Reform páholyba. A dekoratív, középkori hangulatot árasztó „kastélyt” később új szárnnyal bővítették, amelyet pár évtized múlva lebontottak, hogy egy modern, az új évezred követelményeinek megfelelő intézményt hozhassanak létre a helyén, s a Lajta-ház mögötti területeken. Közben pedig, részleteiben, a mindenki számára oly’ kedves Lajta-ház rekonstrukciója is megvalósult, a régi, Medgyes-féle, egészében felújított épületet is birtokba vették diákjaink.