P. P.: Newton 3. törvénye (hatás-ellenhatás)

                                                        Mottó:

„Nem álmodni szeretném a jövőt,
hanem építeni fokról fokra
derék kőműves szeretnék lenni
mérőónnal és acélkanállal.”

(Kassák Lajos: Építő lélek)[i]

 

Newton 3. törvénye (hatás-ellenhatás)[ii]

A társadalom örvénye[iii]

Az elején szeretném leszögezni, hogy az emberi társadalom fizikájáról fogok beszélni, vagy ha úgy tetszik egy sajátságos metafizikáról, tehát nem kell tudatalattinkból előbányászni a rég tanultakat, ámbár annyira bizonyára érdemes, hogy tudjunk belőle asszociálni esetleg absztrahálni.

Számtalanszor hangzik el, sokszor áltatjuk, nyugtatjuk magunkat, hogy bezzeg a régiek, bezzeg a szabadkőműves „aranykor” gyermekeinek könnyű volt. Sokan voltak, nagyok voltak, gazdagok voltak. S ez látszólag, tetteiket, alkotásaikat nézve így is volt.

De vajon valójában így volt? Esetleg ugyanazokkal a problémákkal, nehézségekkel küzdhettek, mint amivel manapság mi is nap, mint nap szembesülünk?  Azok, akik mélyebben kutatták a korszakot, foglalkoztak a régmúlt idők valódi történetével, történelmével, azok bizonyára már találtak hasonlóságokat, párhuzamosságokat az „akkor és most” között. Persze, ehhez előítéletektől lemeztelenítve kell érkezni a kutatóhelyre, lapozgatni a cirkalmas kézírásokkal telt oldalakat, megérteni a fogalmak akkori jelentéstartalmát, ami nem mindig azonos a maival, s ez nem könnyű!

Példáim zömét saját páholyom történetéből merítem, hiszen azt kutattam, s ismerem annyira, amennyire. Az 1885-ös alapítás és az I. világháború kitörése közötti nem egész harminc év alatt – nekünk még van időnk, hisz csak tavaly volt 25 –, a Deák Ferencz a Testvériséghez páholy számtalan jótékonysági akció és humanitárius cselekedet mellett, a következő alkotásokat hozta létre, amelyek közül nem egy tovább él a mai napig:

  • Háztartási Iskola, amely a kezdeti nehézségek után, előbb fővárosi, majd országos tanrendbe került, 
  • Nyomorék Gyermekek Otthona, amelynek mai jogutódja a Mozgásjavító Óvoda, Általános Iskola, Szakközépiskola, EGYMI és Diákotthon, 
  • Deák Ferenc Ingyenes Népkönyvtár, amely a mai Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár elődje.

S ha azt is megemlítem, hogy levéltári anyagok szerint elsőként a Deák Páholyban esett szó Kuncz Ferenc indítványa kapcsán egy Önkéntes Mentőegyesület létrehozásáról, egy olyan munkán, ahol a Könyves Kálmán páholy több tagja is jelen volt, s amikor a kalapácsvezető főmester annyit mondott, hogy ennek az indítványnak a megvalósításához az akkori Deák páholy szegény és kicsi, ezért szívesen vennék, ha náluk nagyobb és tehetősebb páholyok megvalósítanák azt, s a Könyves Kálmán tagja Kresz Géza, ezt meg is tette, akkor talán nem járok messze az igazságtól, amikor azt mondom, elődeink is hasonló gondokkal, problémákkal küzdöttek, mint mi, csupán másként közelítették meg azokat![iv]

S akkor néhány nem Deákos példa: Rotary klubok (amelyek tagjai ma már azt sem tudják, honnan gyökereznek, vagy inkább nem szeretnék tudni), Választójogi Liga, Reform Klub, Társadalomtudományi Társaság, – ami részben elődje a jelenlegi TIT-nek –, Galilei Kör, etc.

A második sivatagi vándorlás idején működő Fröbel Nőegylet, Ingyenkenyér és Ingyentej Egyesület, Cobden Szövetség, Good Templar Rend.

Most nem sorolnám tovább a számtalan jótékonysági kezdeményezést, segélyalapot, felvilágosult polgári vívmányok bevezetésének kezdeményezését, amelyek jelentős hatással voltak mind a korra, mind a társadalomra. Csupán arra szeretnék rávilágítani, hogy számos olyan tevékenységet folytattak eleink, saját személyiségük fejlesztése mellett, amellyel kapcsolatba kerültek és egyben jelentős hatással voltak koruk társadalmi fejlődésére. Azt is fontos megemlítenem, hogy ezen vívmányoknak, egyesületeknek, alapoknak a tagsága nem csupán szabadkőművesekből állt, hanem profánokból is, olyan tenni akaró emberekből, akik érezték a kor szellemének kisugárzását és megteremtették hazánk eddigi utolsó történelmi aranykorát, az ún. „boldog békeidőket”.

Miért érzem fontosnak ezt külön kiemelni? Azért, mert úgy vélem, hogy sokszor hajlamosak vagyunk túlértékelni a múltbéli cselekedeteket, felmagasztalni a tetteket, ezáltal is csökkentve saját felelősségünket a mában. Hiszen az olyan kényelmes, mikor sütkérezünk a múlt fényeiben, s azt gondoljuk mi is vagyunk olyanok, vagy hasonlók, mint eleink. Annyit emlegetjük a szokásos és már-már unalomig ismert szavakat „Filozofikus, filantropikus és progresszív”, hogy elhisszük magunkról. Pedig ezt ugyanolyan kérdő mondatba lehetne illeszteni, mint azt, hogy „szabadkőműves ön?”

S lehetünk akár filozofikusak és filantropikusak egyenként, ezáltal szintén kielégítve azt az önmagukban jelentkező igényt, amely a megfelelés egyik fokmérője, miközben a valódi egyéni tetteink ugyan lehetnek fontosak, de úgy kerülnek a feledés homályos bugyraiba, hogy tán még magunk sem emlékszünk már rájuk.[v]

A harmadik szó pedig még közöttünk is folyamatos vitát eredményez, mert hogyan lehetnénk ma progresszívek a fogalom eredeti jelentése szerint? Hiszen a radikális eszmeiség rányomta bélyegét az akkori időkre.

Ma az általunk elfogadott angol rendszerben legyünk forradalmárok? Harcoljunk az emberi jogokért? Védjük a felvilágosodás vívmányait?

Más korban élünk, s ezek valóban nem megvalósítható dolgok, ezért keressünk a progresszív fogalmának egy mához illő tartalmat. Hiszen a fogalmak tartalma, a szavak jelentése az évszázadok alatt finomul, módosul. A progresszív szó eredeti jelentése mára kiürült, fel kell tölteni, fel kell töltenünk![vi]

Most érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amikor az előadás címének valódi tartalmát illik kibontanom. A fizikai törvény ugyanis nem biztos, hogy mindig és minden esetben érvényes a társadalomtudományban, de a mi esetünkben találhatunk érdekes absztrakciókat. A korabeli szabadkőművesség ugyanis sokkal nyíltabban, aktívabban vett részt a társadalom működésében, még akkor is, ha „az éjszaka csendjében, halk kalapácsütésekkel” dolgoztak. Működésükkel hatással voltak kortársaikra, profánok fordultak hozzájuk segítségért, a számtalan pedagógus tag közvetíteni tudta a humanitárius eszméket. Ezért a társadalom széles rétegei ismerték s részben elismerték a tevékenység hasznát. De ne menjünk el amellett, hogy radikális képviselőink viszont szintén kiváltották a társadalom bizonyos rétegeinek reakcióját, s itt a reakció szó jelentésében fizikai, de akár történelmi, szociológiai értelemben is érthető.

Fontos megjegyeznem, hogy az eddig elhangzott gondolatokat nem a nosztalgia szülte! Nem arról van szó, hogy fel kívánnék eleveníteni régi szokásokat, felújítani idejétmúlt társadalmi kapcsolatokat, nem!

Újakat szeretnék, olyat, olyanokat, amelyek a kor igényeihez igazodnak, megfelelnek a XXI. század kihívásainak. Erre egymagam kevés vagyok, mint ahogy minden olyan kezdeményezés, amely az elmúlt negyedszázadban köreinkből kiindult, majd szépen lassan elhalt, amint kezdeményezője elhagyta porhüvelyét. Azok, amelyek léteznek és fontosak, adott esetben kellő organizáció híján hasonló sorsra juthatnak.

Mi az, ami legfőképp hiányzik mai, honi társadalmunkból ahhoz, hogy kellőképp megismerhessen minket, megfelelően tudjon elhelyezni bennünket az emberiség történelmében és jelenében, s ne csak folyamatosan a riogatásnak tűnő, de állandóan jelenlévő antimaszonikus jelszavakat hallja? A válasz egyszerű és rövid: A TUDÁS, az információ.

Mindez az információ századában, az információs forradalom, az információs társadalom korában. Márpedig, a nem tudás egyik okozata a félelem. Félelem az ismeretlentől, a sötéttől, a titokzatostól. Ennek többféle gyógyszerét lehetne most előadnom, de haladjunk lassan, lépésről lépésre, tudatosan felépítve azt a pozitív képet, amelyet mi már jórészt ismerünk, ismerhetünk, ha testvéreinkre nézünk, de nem igazán tudjuk sugározni a társadalom felé, mert nincsenek valódi kapcsolataink, kiépített csatornáink, ahol eljutnának gondolataink, tetteink feléjük. Építjük az emberiség templomát, látjuk csiszolt és csiszolatlan köveit, de az emberiség számára építményünk láthatatlan. Néhányunkban folyamatosan fel-felmerül a kérdés: kinek is építünk?

Akkor elő a farbával!

Amit most mondandó vagyok, annak részletes előadása 1,5-2 órát venne igénybe, ettől megkímélnék mindenkit. Természetesen, akit érdekel, s van erre ennyi ideje, annak részleteiben is felvázolom azt az összetett jótékonysági vállalkozást, amely tavaly októberi fogantatása óta, lassan megszületik.[vii]

A modell elsőszámú kedvezményezettjei az 1903-as, Deák alapítású Mozgásjavító és az azt elhagyó, érettségizett diákok, amely, s akik a mai oktatási és szociális rendszerben háttértámogatásra szorulnak, szorulhatnak. Mint látható a kezdetekben négy alapítvány és egy nonprofit kft. alkotják a rendszer elemeit, de ez a későbbiekben kiegészülhet további elemekkel. Az alapvetése az elképzelésnek a hátrányokkal élő, illetve megváltozott munkaképességű emberek társadalomba integrálása, illetve mind a társadalom, mind a hátrányokkal élők felkészítése erre a feladatra.

A szervezés folyamata nem szokásos mederben zajlott. Nem úgy, hogy kiálltam a plénum elé, s elmondtam mit szeretnék, hanem személyes négyszemközti beszélgetésekben, vagy kis létszámú csoportok számára adtam elő az elképzelést, ami lehetőséget nyújtott minden résztvevő számára a kérdések felvetésére, a válaszok esetleges kritikájára, amit igyekeztem beépíteni alapelképzelésembe. Az idők folyamán több mint két tucat testvérrel ismertettem meg az elképzelést, de profánok is voltak, s lesznek szép számmal a csatlakozók között.

Nagyon fontosnak tartottam és tartom, hogy senkitől nem kértem semmit! Sem pénzt, sem paripát, sem fegyvert! Akik eddig csatlakoztak az elképzeléshez, azok önként találták meg azokat a pontokat, ahol segíteni tudnak, amiben ők jónak érzik magukat, vagy amire idejük van, vagy amire tehetségük. Ezt a továbbiakban is fontosnak tartom, hiszen ha a rendszer így épül tovább, akkor a következő egyenlet alapján a sikere borítékolható.[viii]

A rendszer építőköveiben szinte mindegyikben található szabadkőműves, de javarészt mégis profánok alkotják. Ezt az egyik fontos kommunikációs elemnek tartom, hiszen a testvérek közül, aki úgy gondolja, felfedheti magát (jómagam így tettem), aki pedig nem, az nem. A kapcsolat, amely így megteremtődik a profán világgal, részben széleskörű, részben pedig teljesen mentes minden hátsó gondolattól, hiszen jótéteményekről van szó, ahol a közreműködő testvérek emberi kiválósága úgy ismerszik meg, hogy nem hivalkodnak vele. A hírünk eljut, eljuthat olyan profán rétegekhez, akik esetleg eddig azt sem tudták, hogy ma is még létezünk. Vélhetően másként fognak tekinteni ezek után, az estlegesen a médiában, az interneten megjelenő negatív indíttatású információkra.

A modell egyéb lehetőségeket is rejt. A már korábban említett oktatási és szociális rendszer esetleges hibáit kijavítva lehetőséget nyújt nem csupán az eredeti célcsoport életének segítésére, élethelyzetének megváltoztatására, hanem az abban résztvevő pedagógusok, egyéb közreműködők jövedelmének kiegészítésére is. A megfelelően feltőkésített modell alkalmat nyújthat olyan testvérek számára munkalehetőségre, akik vagy elégedetlenek jelenlegi helyzetükkel, munkájukkal, vagy éppen elvesztették jövedelemszerző képességüket. De ingyenes, önkéntes munkára is lehetőséget ad. Miután otthon elég sokat beszéltem az ügyről, nem olyan régen „nővérem” azzal lepett meg, hogy már tervezi, hogyan és miként tudja aktivizálni nővéreinket, hogy ebben a munkában segítségünkre lehessenek. S ő igazából semmit nem ismer a múltunkból, történelmünkből, amikor ez a típusú nővéri segítség mindennapos és természetes volt.

Azaz a segítség, amely a modellben jelen van, többdimenziós módon is kezelhető. Mindezt úgy, hogy annak vádja, hogy itt valami önző, belterjes tevékenység folyna, eleve kizárható, hiszen aki ebben részt vesz, az a társadalom egyik leginkább fájó sebét gyógyítja.

Előadásomnak nincs vége. Párhuzamosságot rejt magában a múlttal, s talán a jövővel, ahol ezek a párhuzamosok a végtelenben találkoznak majd. Remélem hosszú folytatása lesz, csupán lezárása van, ez pedig a következő:

Váci Mihály - Még nem elég

Nem elég megborzongni,
De lelkesedni kell!
Nem elég fellobogni,
De mindig égni kell!
És nem elég csak égni:
Fagyot is bírni kell,
Ki acél akar lenni,
Suhogni élivel.

Nem elég álmodozni!
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni,
de felismerni kell,
Nem elég sejteni,
hogy milyen kor jön el,
Jövőnket – tudni kell!

Nem elég a célt látni,
járható útja kell!
Nem elég útra lelni,
az úton menni kell!
Egyedül is! – Elsőnek,
elől indulni el!
Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!
S csak az hívjon magával,
aki vezetni mer.

Nem elég a jóra vágyni,
a jót akarni kell!
És nem elég akarni,
De tenni, tenni kell:
A jószándék kevés!
Több kell – az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell – az érzelem!
Ám nem csak holmi érzés,
de seb és szenvedély
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!

Nem elég – a Világért!
Több kell – a nemzetért!
Nem elég – a Hazáért!
Több kell most – a népedért!
Nem elég – Igazságért!
Küzdj azok igazáért,
kiké a szabadság rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég!

 

 

 

 

 

 

 

 

 




[i] Az előadás alatt a kivetítőn megjelenő tartalmak jelölése.

[ii] „A törvény következménye, hogy a kalapács ugyanakkora erővel hat a szögre, mint a szög a kalapácsra…”

[iii] „Ha csak egy kalapácsod van, szögnek látszik minden.” Clarance Page

[iv] „Azt a legnehezebb befejezni, amit el sem kezdesz.” Tolkien: Gyűrűk ura

[v] Progresszió: fejlődés, haladás, előremenetel, fokozatosság, fokozódás, súlyosbodás, haladvány, Eredet: [progresszív < angol: progressive (haladó) < latin: progressio (haladás) < pro- (előtag; előre) + gressus (lépegetés) < gradior (lép)]

[vi] Többes jelentés: 1. Fejlődést támogató (személy, csoport), aki nyitott az új gondolatokra, mai elképzelésekre; aki elősegíti a jó irányú változást; haladó. 2. Fejlődést támogató személyre jellemző (gondolkodás, megnyilatkozás, cselekedet), amely elősegíti a jó irányú változást; ilyen személlyel, csoporttal kapcsolatos (dolog). 3. Fokozatosan változó (adó, jövedelem, teljesítmény), amely egy meghatározott számítási arány szerint egyre jobban emelkedik vagy csökken. 4. Régies: Fokról fokra haladó fokozatosan történő (változás, folyamat).

[vii] A modell szervezeti ábrája (mellékletben található)

[viii] jó+jó+jó+jó+jó+jó+jó=7xJÓ