Ady Endre

Ady Endre
Születési idő: 
1877 november 22
Érmindszent
Meghalt: 
1919 január 27
Budapest, Terézváros
Páholy: 
Martinovics (Párizs)
Felvéve: 
1912 május 03
Foglalkozás: 
Költő, publicista

A 20. század egyik legjelentősebb magyar költője. A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja. Költészetének témái az emberi lét minden jelentős területére kiterjednek. Hazafi és forradalmár, példamutató magyar és európai. A szerelemről vagy a szülőföldjéről írt versei éppoly lényeges kifejezései az emberi létnek, mint a szabadság, az egyenlőség, a hit vagy a mulandóság kérdéseiről írott költeményei.

Egy új költészeteszmény nevében lép fel, hangsúlyozva azt, hogy ő nem lesz a „szürkék hegedőse”. Az ősi, magyaros költészet, kultúrkör és az új, forradalmi változást hozó költői program egyesítése a célja – ezáltal szakítva ki a magyar költészetet az elvadult Hun táj virágtalan vidékéből. Ady tematikus-motivikus költő. Költészetében meghatározott motívumcsoportokat követhetünk végig, s ezzel Ady egyedülálló a világirodalomban. Tematikája, szimbólumrendszere: ars poeticák, szerelem (Léda, Csinszka), látomásos tájköltészet, Magyar Ugar, Istenes versek, magyarság – kuruc tematika, létharc – pénz motívuma, halál, forradalmi versek és világháborús költészet.

Stílusának egyik legjellemzőbb vonása a különös jelzők gazdagsága. Gyakori témája énjének testi-lelki kettészakadása. Életszeretet, az élet teljességének igénye mindvégig kíséri költészetét.

„Vallom és hirdetem, hogy nincs értékesebb,hatalmasabb és szebb mint az élet.”

Kötetei

  • Versek, Debrecen, 1899. június
  • Még egyszer, Nagyvárad, 1903. szeptember vége
  • Új versek, 1906. február
  • Vér és arany, 1907. december végén 1908-as évszámmal
  • Az Illés szekerén, 1908. december második felében 1909-es évszámmal
  • Szeretném, ha szeretnének, 1909. december közepén 1910-es évszámmal
  • A Minden-Titkok versei, 1910. december közepe
  • A menekülő Élet, 1912. január vége
  • Margita élni akar, verses regény, 1912
  • A Magunk szerelme, 1913. március vége
  • Ki látott engem?, 1914. február vége
  • A halottak élén, 1918. augusztus eleje
  • Az utolsó hajók, 1923