Schöpflin Aladár

Születési idő: 
1872 október 04
Maniga
Meghalt: 
1950 augusztus 08
Budapest
Páholy: 
Martinovics (Párizs)
Felvéve: 
1915
Foglalkozás: 
író, művészettörténész

Kossuth-díjas, az MTA tagja.A Nyitra vármegyei Manigán látta meg a napvilágot. Pozsonyban evangélikus teológiai, majd a budapesti egyetemen irodalmi tanulmányokat folytatott.1898-tól a Vasárnapi Újság segédszerkesztője, 1902-től irodalmi rovatának szerkesztője és vezető irodalomkritikusa, 1909-től a Franklin Társulat lektora és irodalmi titkára volt. Az 1908-ban megjelent Nyugat - a 20. századi magyar irodalom meghatározó, korszakos jelentőségű folyóirata - már első évfolyamában közölte írásait, és szinte később sem volt olyan szám, amelyben ne jelent volna meg tanulmánya vagy recenziója.1918-ban a forradalmi írókat összefogó Vörösmarty Akadémia főtitkárává választották. Később vezette a Szózat című napilap irodalmi rovatát, s egyik szervezője volt az 1926-ban létrehozott Magyar PEN Klubnak.Babits halála után, 1941-től az ő irányításával folytatta működését az - általa kétszer is elnyert - Baumgarten-díj kuratóriuma. Ugyanebben az évben Illyés Gyula mellett társszerkesztője lett a megszűnt Nyugat utódjának, a Magyar Csillag folyóiratnak.A Nyugat kritikusaként elemezte és értékelte a folyóirat első nemzedékének képviselőit, színvonalas tanulmányokat jelentetett meg Petőfi, Arany és Babits költészetéről, 1941-ben közreadta kiváló Mikszáth-monográfiáját.(Komoly szerepe volt Ady Endre, Móricz Zsigmond és mások elismertetésében. Igényes arcképvázlatot készített a világirodalom klasszikusairól, Friedrich Schillerről, Victor Hugóról, Émile Zoláról. Kritikusi és irodalmi érdeklődése kiterjedt a századelő fiatal tehetségeinek munkáira is: teret adott a lapban Juhász Gyula és Kosztolányi Dezső verseinek csakúgy, mint Kaffka Margit és Krúdy Gyula regényeinek, novelláinak.A Nyugatban az 1910-es években megjelent esszéit és tanulmányait a Magyar Írók, valamint az Irodalmi arcképek és tollrajzok (1917) című kötetekben adta közre. Írók, könyvek, emlékek (1925) című tanulmánygyűjteményében személyes és olvasmányélményeit foglalta össze. A magyar irodalom története a XX. században című munkája a kor irodalmának első és szinte egyetlen tudományos igényű összefoglalása volt. E kötetben átfogó képet adott a XIX. század vége és a XX. század elejének magyar irodalmáról, elsősorban a Nyugat szerepéről, a folyóirat mellett kibontakozó irodalmi mozgalom jelentőségéről. Szépirodalmi műveivel (A pirosruhás nő - 1921; Balatoni tragédia - 1927; Vihar az akváriumban - 1939) is sikert aratott. Sokat fordított angolból, franciából és németből. 1929-ben az ő szerkesztésében jelent meg a négykötetes Magyar Színművészeti Lexikon.1929-ben és 1936-ban Baumgarten-díjjal ismerték el, 1948-ban az MTA tiszteleti tagjává választották. 1949-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.Budapesten halt meg 1950. augusztus 8-án, a Kerepesi temetőben nyugszik.Életrajzához és a kortörténetéhez új adalékokkal járul hozzá a 2004-ben kiadott, 500 - általa írt vagy kapott - magánlevelet tartalmazó levelezésgyűjtemény, amelyben egysoros és 6-7 könyvoldalnyi terjedelmű levelek is helyet kaptak, de megtalálható benne a Kossuth-díjáról szóló, 1949-es keltezésű távirat is. A magánéleti vonatkozású levelekből nem a tisztelt és "rettegett" kritikus, hanem az ember, a családapa, a férj, vagy éppen a bohém és a romantikus udvarló alakja bontakozik ki. Schöpflin, a magánember arca a nyilvánosság előtt ezt megelőzően rejtve maradt.